Egészségesen élni

Jogunk van hozzá, csak pénzünk nincs

Élet + Mód

Napi egy alma az orvost távol tartja – ám ahhoz, hogy egészségesen étkezzünk, sajnos, sokkal több kell, mint egy alma. Sok zöldségre és gyümölcsre, könnyű húsokra, tejtermékekre, rostban gazdag pékárura van szükség. Az egész családnak. Mondani könnyű, kifizetni kevésbé az.

Az egészséges táplálkozásra elszánt ember számára a szupermarketben elég gyorsan változik a helyzet, ha megnézi, mi mennyibe kerül. A cukkini, brokkoli, padlizsán hármas helyett inkább a piros és a sárga krumpli kerül a kosárba, a teljes kiőrlésű zsömle, a rozskenyér és a korpás kifli helyett pedig jó lesz a vizes zsömle és a sajtos pogácsa is. Gyümölcsnek meg két alma, két narancs.

Az egészséges étkezés összességében sokkal többe kerül, mint az az étrend, amelyik pusztán a kalóriapótlást biztosítja (kiegészítve egy kis vigasztaló csokival vagy csipsszel). De mennyivel többe, mondjuk egy kétgyerekes család esetében?

Ennyibe

A kérdés megválaszolására összeállítottam egy kétgyerekes család heti menüjét, ami csupa rostdús, egészséges, tápanyagokban gazdag élelmiszerből áll. Ennek az alapja egy dietetikusok által összeállított mintaétrend, amelyet azonban valamelyest a realitásokhoz kellett igazítani; olyan ételekben gondolkodtam, amelyekről el is hihető, hogy rendszeresen elkészítik és megeszik azokat. A menüben benne van hét-hét reggeli, tízórai, uzsonna, vacsora és két ebéd – a gyerekek menzán esznek, a szülők pedig a munkahelyükön, így csak hétvégén van komolyabb főzés.

A reggeli teljes értékű étkezés. Barna kenyér, teljes kiőrlésű zsömle, tej, zöldség, felvágott, esetleg méz, halpástétom, a hétvégén rántotta. A tízórai és az uzsonna jellemzően valami gyümölcs, esetleg egy teljes kiőrlésű croissant vagy Túró Rudi, müzliszelet. A vacsora főként maradék, esetenként töltött zsömle, tojás, lecsó. A hétvégi menü lehet csirke, marha, esetleg sertés. A család nem veti meg a tradicionális ételeket, így kerül az asztalra gulyás is, nem diétáznak, csak odafigyelnek arra, hogy mit esznek. Heti egyszer halat is fogyasztanak. A köret krumpli helyett inkább egyéb zöldség, de persze a rizs is fogy.

Nem vettem bele a menübe olyan termékeket, amelyek drágák és könnyen nélkülözhetők, így sem avokádó, sem mangó nem kerül az asztalra. Nem számoltam különleges sajtokkal, a hal pisztráng és durbincs, nem pedig lazac vagy vörös tonhal. Nem tettem a kosárba édesburgonyát, édesköményt, endíviát, angol zellert, mángoldot, vagyis olyan zöldségeket, amelyek más, olcsóbb termékekkel helyettesíthetők. Nincs a menüben csoki, nasi, desszert, alkohol, luxuscikk. A menzás és a munkahelyi étkezést nem számoltam a menübe, az ettől teljesen független tétel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.