Nekrológ

Hullámok közt

Finta József (1935–2024)

Lokál

Az építész halálával egy gazdag, ám sokszor vitatott életmű is lezárult. Pályafutása során díjak sokaságát nyerte el. Megkapta egyebek mellett az Ybl-díjat (kétszer is), a Pro Urbe Budapest díjat, a Magyar Művészetért díjat, a Kossuth-díjat, a Prima Primissima díjat és a Magyar Érdemrend középkeresztjét is. Pályáját mégis végigkísérte az elutasítás is: a közvélemény egészen mást gondolt róla, mint amit szakmai díjai sugallnak.

Szállodáról szállodára

Az erdélyi születésű Finta József az érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára és a Műegyetem építészkarára is beadta jelentkezését, az utóbbira vették fel előbb. 1958-ban, diplomázása után került a Lakótervhez, s Janáky István javaslatára az építőművészek mesteriskolájára is felvették. 1960-ban már állt első épülete, a tiszalöki kultúrház, de az igencsak eltért az eredeti tervektől, így első műként a dunaújvárosi garzonház-klub-élelmiszerbolt épületegyüttes tekinthető, ez 1965-ben Ybl-díjat ért. Pályatársaival az akkor lendületes tempóban épülő Salgótarjánban is dolgozott: az 1969-ben átadott Pécskő Áruház és az 1969 és 1972 között épült ún. Csillagházak fűződnek a nevéhez. De közben már egy igazán nagy feladatot kapott: ő tervezhette az amerikai tőkéből a szocialista Magyarországon emelt Hotel Intercontinentalt (ma: Marriott). (Bővebben: Luxusszálló a Duna partján, Magyar Narancs, 2020. február 20.) A felkérés talán túl hamar is jött: a fiatal építész majd’ beleroppant a dollárra vágyó szocialista állam és az amerikai tőke jelentette nyomásba, visszaemlékezéseiben szívproblémáinak kezdetét ide vezette vissza. Mégis ez az az épület, amely meghatározónak mondható a későbbi pályáját illetően. Az 1969-ben átadott szálloda építése során Finta megismerte a külföldi beruházókkal, a nagytőkével való tárgyalás technikáit, kitanulta a vezetést – és ez óriási előnyhöz juttatta őt a későbbi megrendelések elnyerésénél.

1970-ben már a Volga Szállodát tervezte szédületes tempóban, ugyanis a közelgő Vadászati Világkiállítás miatt az első tervvázlattól az átadásig mindössze 13 hónap telt el. A siker külföldi megrendeléseket is hozott, a Volgát hamarosan csehszlovákiai megbízások – a brnói Hotel Voroněž, a pozsonyi Hotel Bratislava és két munkásszálló, a Hron és a Nitra – követték.

A hetvenes évek végétől az osztrák hitelprogram keretében épültek az újabb szállodák: 1979–1981 között a 408 szobás Forum (ma: Intercontinental) aranybarna tömbje, a kongresszusi központtal is kiegészített 324 szobás Novotel (1977–1982) és a szintén 1982-ben átadott, paneles Buda Penta (ma: Mercure Buda). Az osztrák–magyar megállapodás szerint osztrák hitelből építkezhetett az akkori Magyarország, de osztrák kivitelező céggel kellett megállapodni. A sok, egymásra torlódó megrendelés Finta saját bevallása szerint is hullámzó minőségi színvonalat eredményezett.

Elhunyt Finta József építész

 
Fotó: MTI/Marjai János  

Irodaházak a belvárosban

Az építész sokkal jobbnak tartotta a Bajcsy-Zsilinszky út–József Attila utca sarkán emelkedő irodaházát, amelynél a felső szintek homlokzati díszítményei a szomszédos történelmi épületekre rímelnek, míg a kis torony a Bazilika kupolái felé tett gesztusként jelenik meg a Deák tér felől szemlélve. Pénz híján került betonhomlokzat a díszesebb és tartósabb gránit helyére.

A nyolcvanas években Magyarországra is megérkező posztmodern ihlette meg Fintát a Váci utcába tervezett 1985-ös épületpárosánál: az egyik oldalon a Zászlós Irodaház, a másikon a Taverna Szálló épületével. A szálloda még a korábban a környéken kiépült passzázsrendszer gondolatát is továbbvitte, a két épület közé tervezett híd ötlete az engedélyeztetésnél bukott el. A posztmodern korszak terméke a Hősök tere közelében 1990-ben emelt Liget Szálló is. Itt a szobák zömét a szomszédos ház tűzfalát takaró tömb „fogadta be”, így az utca felé már a környező villákhoz igazodó léptékű beépítést lehetett megvalósítani.

 
A Bajcsy Irodaház napjainkban
A szerző felvétele

A rendszerváltás után Fintának 1994-ben már önálló építészirodája volt, és a posztmodern rövid időszaka után az építész a high-tech felé fordult. Ennek a váltásnak az első eredménye lett a Hotel Kempinski (1992). Az amerikai megrendelői igényekre vezethető vissza, hogy a Finta által még átjárhatónak, üzletekkel és vendéglátóhelyekkel gazdagítottnak tervezett földszinti tér a valóságban sokkal zártabb lett, a bejárati előcsarnok tere közösségi térként, találkozópontként nem működik. Az épület stílusa, amerikaias „pöffeszkedése” hatalmas vitát váltott ki az átadása körüli időszakban, ennek ellenére ma is a főváros egyik legmagasabb besorolású szállodája. Szintén a high-tech jegyében született a Szabadság tér sarkán álló Bank Center (1996), amelynek négy toronyépületét – budapesti léptékkel – grandiózus belső átrium köti össze. A környék reprezentatív épületeire a ház nemes gránithomlokzataival igyekszik reflektálni, de megjelenésében egyértelműen a 90-es évek szülötte. Magasabb, mint a szomszéd házak, ami különösen Budáról nézve feltűnő. Ezt több-kevesebb sikerrel oldja a kissé visszahúzott felső szintek üvegburkolata, amely az eget tükrözi vissza.

Örökség

Történelmi épületállomány híján nem volt ilyen illeszkedési kényszer a Teve utca elején álló „rendőrpalota” tervezésénél. A terveket itt az anyagi kényszer is faragta: az egyik szárny sosem épült meg, a homlokzaton eredetileg nagyobb lett volna a gránitfelületek aránya az üveghez képest. Ezzel együtt talán ez az egyik legsikerültebb alkotás az oeuvre-ben – az Index portálon 2005-ben megtartott szavazáson ezt ítélték a legjobbnak az olvasók is. Finta nagy lendülettel vetette be magát a (meg nem valósult) világkiállítás tervezésébe is – olyannyira, hogy még azt a vádat is megkapta, hogy a hatalmas Expo-projektet kizárólag magának akarja. A világkiállításból nem lett semmi, de az „I” jelű épület 1998-ra megépülhetett Lágymányoson. A vörös téglás homlokzat, az íves formákkal tagolt tömb barátságos összhatást nyújt, az épületet nem érezzük nyomasztónak. Utána a Westend bevásárlóközpont hihetetlen tempóban épült fel a Nyugatinál: az alapkőletételtől az 1999-es átadásig mindössze 370 nap telt el. Az üzleti sikert mutatja, hogy a 2010-es években tervbe vették a Westend II. megépítését is, amivel már két metróállomása lenne a plázát, szállodát és irodákat is magába foglaló épületegyüttesnek. Finta József utolsó, nagy léptékű munkája az Esztergomban megépült Aquasziget volt 2005-ben.

 
 
A Hotel Intercontinental 1970-ben
Fotó: Fortepan/Főfotó

Finta munkásságának javát szállodák, irodaházak, bevásárlóközpontok teszik ki (hosszú élete során mindössze két családi házat és egy templomot tervezett), amelyek általában a „nagytőke” beruházásai. A magyar építészek közül Finta értette a legjobban, hogy hogyan kell velük sikeresen tárgyalni, de talán ehhez kapcsolódik az is, hogy a szakmai sikerek, díjak mellé a rendszerváltást követő időszakban megvalósult terveit a közvélemény növekvő ellenszenve kísérte. A közvélemény ugyanis nem értesül arról, ha a megrendelő az építész feje fölött átnyúlva kényszerít ki nagyobb szobaszámot, nagyobb épülettömböt – így az építészt bírálják. De az elhibázott várostervezéssel a Nagykörút szomszédságába épült Westendért is sokan Fintát okolják, hol­ott ő az épület megtervezésére, nem urbanisztikai kérdések megválaszolására kapott megbízást. Finta életműve ezzel együtt is hullámzó: az anyagi okok miatt leegyszerűsített Schönherz kollégiumtól a tőkeerős beruházóval megtámogatott Bank Centerig igen széles pályán mozog. De tegyük hozzá azt is, hogy korábbi műveinek megítélésénél (gyakran elítélésénél) szerepet játszik az elavulás ténye is, ami a 30–70 éves korú épületeknél figyelhető meg leginkább – ezek az épületek már régen nem mondhatók újszerűnek, frissnek, stílusukban és anyaghasználatukban, technológiájukban is eljárt felettük az idő. Ugyanakkor még messze nem olyan idősek, hogy a hazai műemlékvédelem, vagy pláne a közvélemény a történelmi múltunk megőrzésre érdemes alkotásaiként tekintsen rájuk. A következő évtizedekben egyes Finta-épületeket talán le is bontanak, és többet alaposan átépíthetnek. Lassan megváltozik majd az utókor ítélete is: ha a ma még legfeljebb a szocreálig húzódó történelmi szemlélet fokozatosan kitolódik a Kádár-korszak késő modernje felé, akkor óhatatlanul átértékelődnek Finta akkor még álló épületei is.

A szerző újságíró, blogger. Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

 

A lapszám további cikkei itt érhetőek el >>>

Heti hírlevelünkre itt tud feliratkozni >>>

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.