Van élet az Activityn túl – mivel játsszunk szilveszterkor?
dixie_top_story_lead.jpg

Van élet az Activityn túl – mivel játsszunk szilveszterkor?

Élet + Mód

Kitalálós, asszociációs, beszélgetős, nyomozós vagy nagy nevetéseket ígérő játékok – javaslunk néhányat, amik nekünk beváltak partyjátékként. 

Aki beszélgetősebb-csendesebb estét tervez az év végére, annak jó választás lehet egy játék, amivel fel lehet dobni a hangulatot, ami összekovácsolja a társaságot és amivel el lehet kerülni a kínos hallgatásokat. Társasjátékozni nem ciki, sőt, a társasjátékesteknek, -bároknak és tematikus blogoknak köszönhetően komoly közönségük van már itthon is.

Viszont évente annyi játék kerül a piacra, hogy nehéz lehet választani közülük. Most néhány olyat ajánlunk, amelyek nagyobb társaságban is játszhatók, és amik garantáltan feldobják az estét. 

Az Activityn túl

Ki ne ismerné az örök klasszikust, a rajzolás-magyarázás-mutogatás hármasára építő Activityt, amely az egyik legklasszikusabb partyjáték 1990-es első kiadása óta? A játék a hagyományos verziója mellett azóta számos tematikus kiadást is megért, például a 18+-os feladványokat (is) tartalmazó Club Editiont; de az Activityhez hasonló állócsillag a szintén klasszikus 1989-es Tabu is, amelyben csak a körülírás a feladat, annyi nehezítéssel, hogy a kártyákon azt is kikötik, milyen szavakat nem lehet felhasználni hozzá. 

Mindkét játék megunhatatlan, de ha bejöttek a feladványos-kitalálós játékok, viszont kipróbálnánk valami mást, számos olyan játék van, ami ezt a vonalat továbbgondolva visz új kalandok felé. A 2015-ben megjelent Imagine például a rajzolás és a mutogatás sajátos egyvelegére épül: a játékhoz járó átlátszó műanyag kártyákon szereplő előre megrajzolt elemekből (például háromszög, négyzet, kör, vonal, emberke, zászló stb.) kell úgy összeraknunk valamit az asztalon, hogy a többiek rájöjjenek az olykor igazán trükkös feladványokra. Lehet egymásra pakolni a kártyákat, hogy így kvázi „lerajzoljuk” a feladványt, de mozgathatjuk is őket, vagy komplett jeleneteket is el lehet velük játszani. Az előre gyártott elemekből építkezés mindenesetre igazán kreatív megoldásokra kényszeríti a játékosokat.

A 2013-as Concepttel már-már az asszociációs játékok felé tehetünk egy lépést. A játékhoz jár egy tábla, rajta különböző piktogramokkal, szimbólumokkal, a feladványokra pedig a piktogramok mellé helyezett jelzőkockákkal kell megpróbálnunk rávezetni a többieket. A kockákat a feladvány kitalálásáig szabadon pakolgathatjuk, de a lényeg, hogy a feladat megoldásához elemeire kell bontanunk egy-egy fogalmat, vagy akár filmcímet, ami néha a legrutinosabb játékosoknak is igazi kihívást tud jelenteni. 

A 2016-os Álmodj velem!-ben bár szintén egy-egy szót kell kitalálni, mindezt bekötött szemmel (a játékhoz jár egy csinos kis szemfedő is) az alapján, hogy a játékostársaink mire asszociálnak az adott szóról, és milyen segítséget kapunk tőlünk a feladványok kitalálásához. A játéknak az ad még egy plusz csavart, hogy a játékostársak nem mindegyike érdekelt abban, hogy eltaláljuk a megfejtést: a körönként leosztott szerepek szerint a tündérek próbálják rávezetni az éppen „álmodó” játékost a megfejtésekre, a „mumusok” szeretnék, ha minél kevesebbet találna ki, ezért félre akarják vezetni, az „álommanók” pedig kiegyensúlyozott eredményre törekszenek.

Az egymásra hangolódásért

De ha meghittebbre vennénk a bulit, és inkább jó beszélgetésekbe mennénk bele, akkor Győri Zoltán 2018-as Igen? című játékát ajánljuk. A magyar fejlesztésű játék nagy előnye, hogy rengeteg kérdést tartalmaz, a lényege pedig az, hogy a játékosoknak ezekre a kérdésekre kell igen-nemmel felelni, valamint megtippelni, hogy a többiek mit válaszolhattak. Ha ez így nem is feltétlenül hangzik olyan izgalmasnak, a kérdések garantáltan azzá teszik, mert olyan elvontabb témákról is szó van benne, mint hogy ki tartja magát kedvesnek, ki lenne a világ ura, vagy hogy ki lenne jóban saját magában? Egyaránt jó játék egymást kevésbé ismerő társaságoknak, és olyanoknak is, akik azt hitték, hogy már mindent tudnak a másikról. 

Jó beszélgetéseket tud inspirálni az asszociációs játékok királya, a 2008-ban megjelent Dixit is, bár a játékosok száma itt korlátozott (hivatalosan 3-6 fős, és 6 fő felett talán már nem is lenne különösebben élvezetes). Ebben a játékban a játékosoknak maguknak kell a művészi kivitelezésű, de meglehetősen álomszerű jeleneteket ábrázoló kártyákról egy-egy gondolatot mondaniuk. A többi játékosnak ezt alapul véve kell a sajátjaik közül egy-egy kártyát választani, majd végül eltalálni, hogy melyik is volt az eredeti. Amellett, hogy érdemes elengedni a fantáziánkat, a játék része az is, hogy elkezdjünk a többiek fejével gondolkozni, és ezt az egyes körök után jól megbeszéljük. 

dixie.jpg

 
Dixit-kártyák

És ha már elegünk van a beszélgetésekből, akkor elővehetjük a 2018-as The Mindot, ami mindent felülír, amit a társasjátékokról gondolunk. Ez a játék ugyanis jószerivel csak számlapokból áll 1-től 100-ig, a feladat pedig az, hogy egyetlen szó elhangzása, vagy bármilyen jelzés nélkül a játékosok emelkedő sorrendben rakják le a kezükben lévő kártyákat. Az elején még csak 1-1 lapot kap mindenki, a kör sikeres teljesítésével viszont mindig eggyel többet kapnak a játékosok az újrakevert pakliból, vagyis egyre nehezebb lesz a feladat. Azt gondolhatnánk, hogy ez így képtelenség, pedig nem az – ugyanis valahogy a többiek ritmusára kell ráérezni. Egy a probléma, a játékot legfeljebb 4 főnek ajánlják, és minél többen vagyunk, annál lehetetlenebbnek is tűnik a feladat teljesítése. Cserébe viszont igazán felemelő élmény tud lenni, ha mindenkinek sikerül sorrendben leraknia a kártyáit.

Csapatban

A Dixit és az Activity sajátos keveréke a csapatban játszható 2017-es Múzsa, amelyben művészi kivitelezésű kártyákra kell rávezetnünk a csapattársainkat, de az ellenfél által választott módszerrel, ami lehet táncolás, könyökkel rajzolás, egyetlen arckifejezés, mozdulat, esetleg egyetlen autómárka vagy épület megnevezése. A játék része az is, hogy minél nehezebb feladványt válasszunk az ellenfélnek, de attól igazán élvezetes, hogy a rendhagyó feladványok miatt kénytelenek vagyunk a megszokottól eltérően gondolkodni. 

Csapatban játszható, de szintén az asszociációra épít a cseh fejlesztésű 2015-ös Fedőnevek (nem mellesleg a 2016-os Spiel des Jahres, vagyis az Év Játéka). Ebben az asztalra kitett 20 kártya közül kell a csapatoknak beazonosítani a hozzájuk tartozókat azon utalások alapján, amelyeket a csapat egy-egy tagja ad a társainak. A "mesélők" látják a kártyák kiosztását, és egyetlen szó segítségével próbálják rávezetni a többieket arra, hogy melyek az övéik. Persze mivel a cél az, hogy a másik csapat előtt mutassunk rá a hozzánk tartozó összes kártyára, ezért érdemes olyan szót találni, ami egyszerre több kártyára is utal. És ettől igazán izgalmas a játék, ugyanis olykor egymástól teljesen különböző dolgokat kell – olykor igen távoli asszociációkkal – összekötni úgy, hogy azt a csapattársak is értsék, és tényleg ugyanarra gondoljanak, mint mi. A játéknak van szavas és képes verziója is, a képes szerintünk azért izgalmasabb, mert maguk a rajzok is meglehetősen szürreálisak, így sokkal nagyobb teret adnak az asszociációra – és a tévedésre is. Ráadásul mivel mindig más a kártyák helyzete és kiosztása, ezért soha nem válik unalmassá.

A nagy röhögésekért

És ha már a partyjátékoknál tartunk, akkor vannak olyan játékok, amelyek már a dizájnjukkal megalapozzák a jó hangulatot, még ha nem is különösebben bonyolult a kialakításuk. A 8 játékosig játszható 2017-es Unikornisok, a rémes ménes egy kártyajáték, amelyben olyan unikornisokat kell a karámunkba gyűjteni. Aranyosak a képek, és vicces nevei vannak az egyszarvúaknak is. De hasonlóan már alapból viccesek Matthew Inman, vagy más néven a képregényeiről is híres The Oatmeal játékai: a Robbanó cicák kártyajátékban a fő cél, hogy ne mi húzzuk fel a pakliból a robbanó kártyát, de az élvezeti értékéhez sokat hozzáad a kártyák egyedi kivitelezése, és az azokon szereplő szövegek; és hasonló stílusban született meg a Medvék a babák ellen is, amelyben saját szörnyet kell építeni, hogy legyőzzük a támadó babahadsereget. 

Már a Medvék a babák ellen sem különösebben politikailag korrekt, főleg nem kisgyerekesek körében, ezen a vonalon továbbhaladva juthatunk el a píszít még csak hírből sem ismerő Shit happenshöz (ebben kínosabbnál kínosabb szituációkat kell sorrendbe raknunk), illetve az először 2009-ben megjelent Cards against humanityhoz. Ez utóbbiban hiányos mondatokat kell kiegészítenünk a kezünkben lévő lapokon lévő  mondatrészekkel úgy, hogy az minél viccesebb legyen. A játéknak hivatalos magyar verziója nincs, de az interneten két helyen is elérhető egy-egy letölthető változat, így akár last minute házilag is elkészíthetjük magunknak. Nem mennénk bele a részletekbe, de igen jól sikerültek a magyar verziók, tele politikai utalásokkal, a játékban pedig simán előfordulhat, hogy például arra a kérdésre, hogy mit venne egy KDNP-s havi 47 ezer forintból a "használt bugyik", "Orbán Viktor", "intim testékszer", "terroristák" és "az Új Széchenyi Terv" közül kell válaszkártyát találnunk. 

A nyomozások kedvelőinek

Akik szeretik a bűnügyeket, a nyomozásokat, azoknak sem kell a Cluedónál megállnia, számos nyomozós-bűnügyes játék is elérhető a piacon, mi most ezek közül csak kettőt emelnénk ki.

Egyrészt aki szereti a szabadulószobákat, az már haza is viheti, ugyanis többféle sorozat is létezik belőle (Exit, Szabadulópakli, Escape Room) különböző témákkal és kerettörténetekkel. Egy-egy játék egy-másfél órás elfoglaltságot ígér, de nem kell elkeseredni, ha nem sikerül ennyi idő alatt végezni – nagyjából akkor lehet a meghatározott időn belül (és segítségek nélkül) helyesen teljesíteni a feladatokat, ha valaki nem most először találkozik ilyen feladattípusokkal, és tudja, hogy mit keressen, merre induljon el, ha épp elakadt. A játékokat társaságban is lehet játszani, de érdemes számításba venni, hogy ha túl sokan vagyunk, a kisebb méretű kártyákat nem fogja tudni mindenki egyszerre nézegetni. 

Gyorsan előkapható „nyomozós” játék a Fekete történetek sorozata. Ennek különböző tematikus kiadásai is vannak (például Megtörtént esetek, Szex és vér vagy Gyilkos spinék), egy dobozban pedig 50 történet szerepel. A megfejtendő történetet egy játékos ismeri teljes egészében, a többiek segítségképp csak egy mondatot kapnak, ebből kell kérdések útján felfejteniük, hogy valójában mi is történt. Kicsit mintha egy bonyolított barkochbát játszanánk, de a történetek elég csavarosak ahhoz, hogy ne legyen egyszerű dolgunk, és amilyen egyszerűnek hangzik, épp olyan szórakoztató.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.