A hitetlenség felfüggesztése

  • Kálmán C. György
  • 2014. szeptember 30.

Első változat

Gyakran előfordul – műélvezet esetében mindig, de a mindennapi életben is –, hogy felfüggesztjük a hitetlenkedést. De akkor miért ne tennénk ezt általános elvvé? Legalább külügyminiszteri kontextusban.

Nagyon fontos, nemcsak a szépirodalom élvezetekor, hanem általában a mindennapi életben „a hitetlenség készakart felfüggesztése”; az a képességünk, készségünk, hajlandóságunk, hogy elhiggyük Hófehérke váratlan feltámadásától kezdve „a lét dadog” kifejezésig mindazt, ami (bizonyos körülmények között) elibénk kerül. Egy nagy angol költő fogalmazta meg egykoron, máig érvényes. Függesszük fel a racionális gondolkodást, a kétkedést, a tényszerűséget.

false

Magam is, ha csak tehetem – munka után, estefelé – felfüggesztem a hitetlenségemet, vagy ha van egy kis időm, néha csak úgy, kulturált szabadidős tevékenységként. Így azután azt is készséggel elhiszem, hogy Szijjártó Péter családi és baráti köre könnyedén összedobta azt a potom 167 milliót (vagy többet), amibe az a bizonyos dunakeszi villa került. (És a vásárláshoz – de akár a puszta megtekintéshez is – szükség van az ízlés készakart felfüggesztésére, már ha valakinek van efféléje.) Felfüggesztem a hitetlenségemet akkor is, ha a vásárló külügyminiszter nem mindig emlékezik pontosan a kölcsönkért pénzekre (magam is gyakran vagyok így ezzel). A kérdés voltaképpen az, hogy melyik az a pont, ahol a felfüggesztés leszakad – van-e egyáltalán ilyen pont, vagy ne is foglalkozzunk efféle katasztrófa-forgatókönyvekkel.

Mert azon érdemes ugyan elgondolkodni, hogy aki kölcsönbe kap ekkora összeget, az majd előbb-utóbb vissza kell, hogy fizesse – és ugyan hogyan, miből telik majd neki? Meg hogy nem fog-e hiányozni azoknak, akik adják – mert azért akár ajándékba, akár kölcsönbe ad valaki, csak annyit szokott adni, hogy ő maga ne kerüljön pénzzavarba, márpedig több tízmilliót még egy vállalkozó is megérez. És egy ekkora házat fenn is kell tartani, villany-, víz- meg gázszámla, sokba lehet. De a hitetlenség készakart felfüggesztése ilyen: ha egyszer elhisszük a hét törpét meg a mérgezett almát, akkor mi bajunk lenne az üvegkoporsóval meg a feltámadással? Hogy nincs ténybeli alapja? Ugyan, kit érdekel. A játékszabályok szerint kell eljárnunk.

Szijjártó külügyminiszter azonban furfangos: csaknem ugyanakkor, amikor azt várja el, hogy higgyünk neki, éppen azt is követeli, hogy minden állítás ténybeli alapját vegyük górcső alá. Hogy van-e. Szerinte ugyanis a hitetlenség nem függeszthető fel (készakarva) akkor, amikor az Egyesült Államok elnöke azt mondja: „Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat.” Nem. Itt a ténybeliség válik kritériummá, jelesen, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökének a „magyar civil társadalom kormányzati korlátozására vonatkozó megjegyzéseinek” „nincsen ténybeli alapja”.

Kemény szavak.

Volt már alkalmam e helyütt – tisztán teoretikus célzattal – értekezni a „tényekről”; vannak némi kétségeim magának a „ténybeliségnek” a mibenlétével kapcsolatban. Elfogadom ugyanakkor, hogy bizonyos célból, bizonyos körülmények között, bizonyos emberek számára a „tények” egyértelműek lehetnek, s mivel ők ugyanezt tételezik fel másokról, vitatkozhatnak ezen tények meglétéről vagy meg nem létéről. Szijjártó külügyminiszter univerzumában az Obama elnök megállapításait alátámasztó tények nem léteznek; annyival van mégis rosszabb pozícióban, mint az amerikai elnök, hogy valaminek a nemlétét sokkal bajosabb igazolni, mint felmutatni a létét. Szóval: nem irigylem.

Holott csak annyit kellene tennie, mint a dunakeszi ingatlan esetében – nem holmi tényekről vitáznia, hanem félretolni az egész kérdést: hivatkozni a hitetlenség felfüggesztésének elvére. Hazánk a számolatlan kölcsönöknek, a civil társadalom korlátlan szabadságának és Hófehérkének a birodalma.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.