Nagyon fontos, nemcsak a szépirodalom élvezetekor, hanem általában a mindennapi életben „a hitetlenség készakart felfüggesztése”; az a képességünk, készségünk, hajlandóságunk, hogy elhiggyük Hófehérke váratlan feltámadásától kezdve „a lét dadog” kifejezésig mindazt, ami (bizonyos körülmények között) elibénk kerül. Egy nagy angol költő fogalmazta meg egykoron, máig érvényes. Függesszük fel a racionális gondolkodást, a kétkedést, a tényszerűséget.
| ||
Magam is, ha csak tehetem – munka után, estefelé – felfüggesztem a hitetlenségemet, vagy ha van egy kis időm, néha csak úgy, kulturált szabadidős tevékenységként. Így azután azt is készséggel elhiszem, hogy Szijjártó Péter családi és baráti köre könnyedén összedobta azt a potom 167 milliót (vagy többet), amibe az a bizonyos dunakeszi villa került. (És a vásárláshoz – de akár a puszta megtekintéshez is – szükség van az ízlés készakart felfüggesztésére, már ha valakinek van efféléje.) Felfüggesztem a hitetlenségemet akkor is, ha a vásárló külügyminiszter nem mindig emlékezik pontosan a kölcsönkért pénzekre (magam is gyakran vagyok így ezzel). A kérdés voltaképpen az, hogy melyik az a pont, ahol a felfüggesztés leszakad – van-e egyáltalán ilyen pont, vagy ne is foglalkozzunk efféle katasztrófa-forgatókönyvekkel.
Mert azon érdemes ugyan elgondolkodni, hogy aki kölcsönbe kap ekkora összeget, az majd előbb-utóbb vissza kell, hogy fizesse – és ugyan hogyan, miből telik majd neki? Meg hogy nem fog-e hiányozni azoknak, akik adják – mert azért akár ajándékba, akár kölcsönbe ad valaki, csak annyit szokott adni, hogy ő maga ne kerüljön pénzzavarba, márpedig több tízmilliót még egy vállalkozó is megérez. És egy ekkora házat fenn is kell tartani, villany-, víz- meg gázszámla, sokba lehet. De a hitetlenség készakart felfüggesztése ilyen: ha egyszer elhisszük a hét törpét meg a mérgezett almát, akkor mi bajunk lenne az üvegkoporsóval meg a feltámadással? Hogy nincs ténybeli alapja? Ugyan, kit érdekel. A játékszabályok szerint kell eljárnunk.
Szijjártó külügyminiszter azonban furfangos: csaknem ugyanakkor, amikor azt várja el, hogy higgyünk neki, éppen azt is követeli, hogy minden állítás ténybeli alapját vegyük górcső alá. Hogy van-e. Szerinte ugyanis a hitetlenség nem függeszthető fel (készakarva) akkor, amikor az Egyesült Államok elnöke azt mondja: „Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat.” Nem. Itt a ténybeliség válik kritériummá, jelesen, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökének a „magyar civil társadalom kormányzati korlátozására vonatkozó megjegyzéseinek” „nincsen ténybeli alapja”.
Kemény szavak.
Volt már alkalmam e helyütt – tisztán teoretikus célzattal – értekezni a „tényekről”; vannak némi kétségeim magának a „ténybeliségnek” a mibenlétével kapcsolatban. Elfogadom ugyanakkor, hogy bizonyos célból, bizonyos körülmények között, bizonyos emberek számára a „tények” egyértelműek lehetnek, s mivel ők ugyanezt tételezik fel másokról, vitatkozhatnak ezen tények meglétéről vagy meg nem létéről. Szijjártó külügyminiszter univerzumában az Obama elnök megállapításait alátámasztó tények nem léteznek; annyival van mégis rosszabb pozícióban, mint az amerikai elnök, hogy valaminek a nemlétét sokkal bajosabb igazolni, mint felmutatni a létét. Szóval: nem irigylem.
Holott csak annyit kellene tennie, mint a dunakeszi ingatlan esetében – nem holmi tényekről vitáznia, hanem félretolni az egész kérdést: hivatkozni a hitetlenség felfüggesztésének elvére. Hazánk a számolatlan kölcsönöknek, a civil társadalom korlátlan szabadságának és Hófehérkének a birodalma.
