Reklám

  • Kálmán C. György
  • 2014. október 3.

Első változat

Volt egy irodalmi pályázat, ami remek reklám a kiíróknak, némi pénz a győzteseknek. Hát nem így kellene támogatni a kultúrát?

Megint nagyon pozitív és előremutató leszek, és ezúttal semmi csavar, irónia, visszavonás vagy dupla fenék; sőt – anélkül, hogy kiváló bloggertársam kenyerét el akarnám venni – egyenesen reklámozni szeretnék.

Ráadásul ez a reklám – ingyenreklám, amit bőven kiérdemel az, aki még csak fel sem kért rá. Röviden: arról van szó, hogy a Lézeres Látásjavító Központ meghirdetett egy novellapályázatot, összeállt egy kiváló zsűri, és a cég fennállásának 25. évfordulója alkalmából kiírt pályázatra kiváló írók (és sok kezdő) küldtek (állítólag) remek szövegeket.

Garaczi László - a fődíjas

Garaczi László – a fődíjas

Fotó: Simonyi Balázs

Ez a lépés – hogy egy cég ilyen eseménnyel támogatja a kultúrát – feltűnést kellene, hogy keltsen nálunk, és önmagában remek hírverés; persze, senki nem fog elszaladni emiatt lézeres szemműtétre, de megjegyzi a központ nevét, alkalomadtán eszébe jut, javasolja másoknak. Számukra nyilván ez az érdekes és fontos benne – nekünk, kívülállóknak (nagyközönségnek, fogyasztóknak, utazóközönségnek és lakosságnak) pedig az, hogy valakiknek eszükbe jutott: úgy tud magának hírt és (bizony) rangot szerezni, azzal növelheti a presztízsét, hogy nem zsákban futást rendez vagy ingyensört osztogat, nem reklámújságok felületére vagy villogó-felugró webes hirdetésre költ, hanem az irodalmat támogatja.

Tudom, az ötlet nem teljesen egyedi – van biztosító is, kis ruházati cég is, magánember is, amely és aki ekként segít az íróknak, akik (még a legbefutottabbak is) rászorulnak némi pénzre. Ezúttal a pályázat jó játék is volt (a cég megadott két jelszót, ami köré a szövegeknek épülniük kellett), és hát nem is került olyan túl sokba – ennyit egy jól menő vállalkozás könnyedén kibír, nyilván ötévente, ha ismételni fogja. Meg vannak olyan nagyvállalatok és bankok, amelyek olykor meg-megtámogatnak egy-egy szimfonikus zenekart, koncertet, színházi előadást, kiállítást – nagyon jól teszik, mély tisztelet nekik (is).

De a reklám nem is csak a fent említett cégnek szól, hanem az ötletnek. Az volna jó, ha sok-sok olyan vállalkozás, amelyik megengedheti magának, követné a szemműtétközpont példáját. Ha a fejükhöz kapnának, hogy milyen kis ráfordítással milyen jól terjedhetne a nevük szerte a médiában – ha a kultúrát támogatnák. Hogy kevesen vannak a kultúra fogyasztói? Lehet; de vajon hányan olvassák el a hirdetéseket az újságban vagy a monitoron? Nem sokkal feltűnőbb, ha olyan helyeken bukkannak fel a vállalatok nevei, ahol senki nem számít rájuk? Egy pár száz példányban kiadott karcsú verseskötet kolofonjában; egy kis galéria bejáratánál; egy kortárs zenei koncert műsorfüzetében?

Mert pontosan lemásolni a cég ötletét nyilván értelmetlen volna; ötven irodalmi pályázat és számolatlanul áradó novellák, versek, drámák – ez csak inflálná a remek elgondolást. De annyi más lehetőség van. Valamikor régen, amikor már látszott, hogy finanszírozás dolgában az államra egyre kevésbé számíthat a kultúra, majdnem ugyanezen a helyen arról írtam, hogy nekünk, a kultúra fogyasztóinak kellene összedobnunk a hiányzó pénzt. Azóta a helyzet rosszabbodott – mindenki (na jó, nem mindenki…) egyre rosszabbul áll anyagilag, míg a kultúra termelői egyre nagyobb létbizonytalansággal néznek szembe. Ez a kezdeményezés azért kiváló, mert kicsit leveszi a terhet a kultúrafogyasztó magánemberek válláról, és kicsit segít – ezúttal – az íróknak. (Nem nagyon persze – nem kapnak akkora pénzt.)

Az a ritka eset, amikor mindenki nyer, és senkinek nem kell szégyellnie magát. Ez megér némi reklámot.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.