Most akkor – hideg víz, szélesre tárt ablak, mély lélegzet – nyugodjunk meg, és legyünk nagyon, de nagyon (erőnkön felül) méltányosak. Értsük meg a másik felet is (még ha titokban úgy gondolunk is rájuk, hogy ezek), gondoljuk át higgadtan az eseményeket, amelyeknek – ráadásul – még nincs is végük, minden jóra fordulhat.
Mert végül is mi történt? Körbekerítették a Kossuth tér egy részét, és igen gyorsan kivágtak minden fát meg bokrot a Károlyi-szobor közeléből. Ráadásul (állítólag) engedély nélkül. Most borzalmasan néz ki.
Hát, nagyon csúnya, az biztos. De ha egyszer mélygarázst akarnak építeni, az bizony tereprendezéssel jár. Amúgy se csináljunk már tragédiát abból, hogy néhány fát kivágnak – még az is lehet, hogy mindenféle mélygarázs nélkül is kellene (mérgezőek, harapósak, elbitangolnak, mit tudom én). Lehet, hogy majd visszatelepítenek a helyükbe sok szép, dús lombú, sudár fát.
És az is lehet, hogy Károlyi Mihály szobra megússza – ahogyan könnyen előfordulhat, hogy József Attila is. Vagy ha Károlyi nem, akkor József Attila igen. És nem lesz Tisza, és ki tudja, mi lesz.
Szóval – ez az igazi baj. Hogy körbekerítik a területet, egy nap alatt letarolják, és senkinek fogalma sincs, hogy mi van, mi lesz. Nincsenek kétségeim, hogy vannak, akik tudják – de nekik bőven van idejük hallgatni, kivárni, hogy ki mit szól, és minden aggodalmat fölényesen félresöpörni. L. Simon László (nyilván ő, mi nem tartozik hozzá?) ismét kifejtheti majd, hogy neki semmihez semmi köze, és hogy mi mindenért nem felelős; mindenféle államtitkárok fognak majd nyugtatni és cáfolni, nemzetbiztonsági szempontokat elmélyített hangon latba vetni – s hogy mi lesz, lesz-e fű, fa, virág, szobor, azt a végén úgyis meglátja majd a vezetőinknek hálás fővárosi nép.
Addig pedig lehet játszadozni – erről vagy arról „még nem született döntés”, megint másról a városrendezési hatóságok és/vagy a titkosszolgálat határoz majd, mindenféle figyelembe lesz véve, az ökológiától a hazafias szemléletig és a célszerű téralakításig. Mondják, vannak olyan országok, ahol a főváros legreprezentatívabb terét nem így, puccsszerűen és a legdurvább pusztítással indítva, viharos gyorsasággal alakítanák át. De ez a hazánk.
