Egy kis csendet

  • Kálmán C. György
  • 2012. január 11.

Első változat

Azért ezeket az ellenzéki politikusokat sem értem. Nem értem, miért nem lehet olykor kicsit csendben lenni, kérdésekre nem (vagy nagyon megfontoltan) válaszolni – egyáltalán, nagyon meggondolni minden nyilatkozatot.

(A kormánypárt kicsit más kérdés. Részint hozzá vagyunk szokva az eszement hülyeségeikhez, részint úgysem kérdez vissza senki, részint a hazudozás második természetükké vált már régen, részint keveseknek van az átgondoláshoz szükséges, kellően kifejlett szervük, ebbe már beletörődtünk.)

Tegnapelőtt például az MSZP-s Tukacs István azon mélázott, hogy Fellegi miniszter felemelt karral, lábhoz tett fegyverrel közeledik – szégyenszemre – az IMF-hez, valamint hogy lám, látványosan elbukott a szabadságharc, aminek megnyerésére soha semmi esély nem volt. Erre vajon mi szükség volt? Miért kellett ezt a bölcs gondolatmenetet szabadjára engedni? Minek azon gúnyolódni, arra tenni epés megjegyzést, ami az egyetlen értelmes, racionális cselekedet az adott esetben: igenis fület-farkat behúzni, megalázkodni és bocsánatért esedezni – hát nem ezt várta az ellenzék (és mindenki, aki aggódik a hazájáért) hónapok óta? Hát feltétlenül kommentálni kell Fellegi (és a kormány) kétségkívül kevéssé dicső, nemigen felemelő, de ésszerű és remélhetőleg hatékony tetteit? Legfeljebb egy „na, végre” az, amit ez érdemel – szarkazmust a legkevésbé. És különösen furcsán kapcsolódik ide a „szabadságharc” emlegetése – még ha értjük is, hogy a képviselő nyilván metsző iróniát szeretett volna érvényesíteni, ahogyan ez elhangzott, mégis a tragikus bukás mozzanata emelődött ki. Mind a miniszteren való élcelődéssel, mind az elbukott küzdelem felemlegetésével a kormánypárt hívei, szavazói, szimpatizánsai szája íze szerint beszél. Részben olyasvalamit tesz szóvá, ami (kivételesen) nyilvánvalóan helyes, részben pedig a szent szabadságküzdelem frazeológiájának látszik bedőlni, ahonnan pedig nincs jó kiút.

Schiffer András is jobban tette volna, ha csendben marad, vagy legalábbis nem tér ki arra a kérdésre, hogy összefogna-e az MSZP-vel. Teljesen mindegy, hogy erről mit gondol, az is, hogy ezzel ki mennyire ért egyet – ez egyszerűen pillanatnyilag nem kérdés. Nagyon téved Schiffer, ha azt hiszi, hogy a választópolgár emiatt rágja véresre a körmét viharos, álmatlan éjszakákon – bőven ráérünk ennek fejtegetésére (az igenre vagy a nemre) a választások idején. Az sem igaz, hogy azon múlik az LMP elfogadottsága vagy elutasítása, hogy (most) mit mond erről a pártelnök; viszont a nagyon határozott elutasítással sok ellenséget sikerülhet (talán már sikerült is) szereznie. Nem lett volna elég arról beszélni, hogy miért akarja az LMP leváltani a kormányt, mit akar a jelenlegi rendszer helyett, és így tovább? Miért kell többet (és vitathatót, megosztót, erős ellen- és rokonszenveket keltőt) mondani, mint ami feltétlenül szükséges?

Hosszabb meggondolás, kevesebb duma, ha szabad kérnem. Kicsit több csend.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.