Kérdés

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 31.

Első változat

Az Együtt–PM kérdést intézett a miniszterelnökhöz a budai várban található akadémiai kutatóintézetek kiköltöztetésével kapcsolatban. Bár ne tette volna.

Nem szívlelem azokat a spekulációkat, amelyek szerint a jelenlegi ellenzék vagy annak valamelyik szegmense voltaképpen a mostani hatalom fenntartásában volna érdekelt; olykor még az is elhangzik, hogy ez vagy az a párt (szövetség, egyesület, bármi) a kormány bérence, meg van véve kilóra, szégyentelenül alájátszik a Fidesznek. Nem szeretem ezeket a feltételezéseket: semmi bizonyíték nincs rájuk, nem is volna logikus, és az összeesküvés-elméletek mindig idegesítőek.

A helyzet rosszabb. Az ellenzék, sajnos, nem megrendelésre (pénzért vagy homályos, távoli remények igézetében) teljesít rosszul, hanem teljesen saját magától. Ennyit tud. Gyakran kemény, világos és érthető – de még gyakrabban puha, zavaros és érthetetlen.

Most például sikerült egy olyan kérdést intéznie az Együtt–PM-nek a miniszterelnökhöz, ami legalábbis magas labda (vagy, a címzett kedvenc sportjának szavával: kapuscsemege). A miniszterelnök (és stábja) nem egyszerűen rálegyint, hanem élvezettel és kéjjel fogja részletesen megválaszolni a – nyilván kínosnak szánt – kérdést.

Mint ma már elég sokan tudják, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az a célja, hogy a várban található akadémiai kutatóintézeteket, valamint a városban másutt található intézeteket is (a Bölcsészettudományi, a Társadalomtudományi, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont intézeteit) egyetlen komplexumba rántsa össze a kies Vágóhíd környékére, egy jövőre felhúzandó épületbe. A várbeli intézetekben állítólag már látogatást tett maga Lázár János, aki bizonyára nem az ott folyó tudományos munka, hanem az ingatlanok fekvése, méretei és állapota iránt érdeklődött.

Nagyon csúf és bonyolult történet ez, amiről Rév István nemrég remek írást közölt az ÉS-ben (sajnos, online csak előfizetéssel olvasható, 27. szám), én is emlegettem itt még májusban. A kormány szeretne magának reprezentatív ingatlant szerezni a várban, emellett úgy tesz, mintha szívességet tenne az Akadémiának; az Akadémia elnöke, amelynek az előző parlament példátlan önállóságot és kontrollálatlan hatalmat adott, szíves-örömest viszonozza ezt korábbi munkaadójának.

Ehhez képest az Együtt–PM mit kérdez? Azt panaszolja, hogy „azt nem tudni, mikor és hova költözhet majd” a sok intézet, és azt állítja, hogy „a kormány csaknem ezer ember munkahelyét veszélyezteti az MTA intézeteinek budai várból történő kiköltöztetésével”.

Marhaság.

A miniszterelnök huszonharmadik slapaja kipiszkálja a foga közé ragadt lazacmaradékot, és kapásból diktálja Marikának: az új épület nyolcmilliárdból épül, már megvannak a látványtervek, helyszíne nem titok, maga az (akadémiai) elnök jelentette be: Soroksári út, helyrajzi szám satöbbi. Határidő, hívja fel a Jóska titkárságát, Marikám, mintha 2014 lenne, erre kérdezzen rá. Az MTA közgyűlése nagy többséggel megszavazta. És ott európai szinten kap majd helyet a kiválóság satöbbi, szó sincs elbocsátásokról vagy munkahely bármi módon veszélyeztetéséről, költséghatékonyság, közös ház a nemzeti kiválóságnak (ja, ez már volt), szinergia, együttműködés. Megvan?

Hát, körülbelül ennyi fáradságot és fejtörést fog jelenteni a miniszterelnök számára a kérdés megválaszolása. Ha nem tudnánk, hogy itt egy ellenzéki csoportosulás akarná megszorongatni a hatalmat, akár azt is hihetnénk, hogy egy kereszténydemokrata öninterpellációt olvasunk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.