Kérdés

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 31.

Első változat

Az Együtt–PM kérdést intézett a miniszterelnökhöz a budai várban található akadémiai kutatóintézetek kiköltöztetésével kapcsolatban. Bár ne tette volna.

Nem szívlelem azokat a spekulációkat, amelyek szerint a jelenlegi ellenzék vagy annak valamelyik szegmense voltaképpen a mostani hatalom fenntartásában volna érdekelt; olykor még az is elhangzik, hogy ez vagy az a párt (szövetség, egyesület, bármi) a kormány bérence, meg van véve kilóra, szégyentelenül alájátszik a Fidesznek. Nem szeretem ezeket a feltételezéseket: semmi bizonyíték nincs rájuk, nem is volna logikus, és az összeesküvés-elméletek mindig idegesítőek.

A helyzet rosszabb. Az ellenzék, sajnos, nem megrendelésre (pénzért vagy homályos, távoli remények igézetében) teljesít rosszul, hanem teljesen saját magától. Ennyit tud. Gyakran kemény, világos és érthető – de még gyakrabban puha, zavaros és érthetetlen.

Most például sikerült egy olyan kérdést intéznie az Együtt–PM-nek a miniszterelnökhöz, ami legalábbis magas labda (vagy, a címzett kedvenc sportjának szavával: kapuscsemege). A miniszterelnök (és stábja) nem egyszerűen rálegyint, hanem élvezettel és kéjjel fogja részletesen megválaszolni a – nyilván kínosnak szánt – kérdést.

Mint ma már elég sokan tudják, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az a célja, hogy a várban található akadémiai kutatóintézeteket, valamint a városban másutt található intézeteket is (a Bölcsészettudományi, a Társadalomtudományi, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont intézeteit) egyetlen komplexumba rántsa össze a kies Vágóhíd környékére, egy jövőre felhúzandó épületbe. A várbeli intézetekben állítólag már látogatást tett maga Lázár János, aki bizonyára nem az ott folyó tudományos munka, hanem az ingatlanok fekvése, méretei és állapota iránt érdeklődött.

Nagyon csúf és bonyolult történet ez, amiről Rév István nemrég remek írást közölt az ÉS-ben (sajnos, online csak előfizetéssel olvasható, 27. szám), én is emlegettem itt még májusban. A kormány szeretne magának reprezentatív ingatlant szerezni a várban, emellett úgy tesz, mintha szívességet tenne az Akadémiának; az Akadémia elnöke, amelynek az előző parlament példátlan önállóságot és kontrollálatlan hatalmat adott, szíves-örömest viszonozza ezt korábbi munkaadójának.

Ehhez képest az Együtt–PM mit kérdez? Azt panaszolja, hogy „azt nem tudni, mikor és hova költözhet majd” a sok intézet, és azt állítja, hogy „a kormány csaknem ezer ember munkahelyét veszélyezteti az MTA intézeteinek budai várból történő kiköltöztetésével”.

Marhaság.

A miniszterelnök huszonharmadik slapaja kipiszkálja a foga közé ragadt lazacmaradékot, és kapásból diktálja Marikának: az új épület nyolcmilliárdból épül, már megvannak a látványtervek, helyszíne nem titok, maga az (akadémiai) elnök jelentette be: Soroksári út, helyrajzi szám satöbbi. Határidő, hívja fel a Jóska titkárságát, Marikám, mintha 2014 lenne, erre kérdezzen rá. Az MTA közgyűlése nagy többséggel megszavazta. És ott európai szinten kap majd helyet a kiválóság satöbbi, szó sincs elbocsátásokról vagy munkahely bármi módon veszélyeztetéséről, költséghatékonyság, közös ház a nemzeti kiválóságnak (ja, ez már volt), szinergia, együttműködés. Megvan?

Hát, körülbelül ennyi fáradságot és fejtörést fog jelenteni a miniszterelnök számára a kérdés megválaszolása. Ha nem tudnánk, hogy itt egy ellenzéki csoportosulás akarná megszorongatni a hatalmat, akár azt is hihetnénk, hogy egy kereszténydemokrata öninterpellációt olvasunk.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”