Megszólalások

  • Kálmán C. György
  • 2012. november 28.

Első változat

Három válasz mégiscsak volt Gyöngyösi Márton zsidózó megszólalására. Bár ne lett volna.

Sokan háborognak azon, hogy hivatalos (Fidesz-, kormány-, parlamenti) helyről oly sokáig késlekedett a válasz a jobbikos Gyöngyösi Márton zsidózó megszólalására. De hát (legalább) három válasz mégiscsak volt.

Bár ne lett volna. Ennél még a hallgatás is jobb.

Először is rögtön válaszolt Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára, és ezt bírta mondani: „Ennek a kutatásnak nem tudok a támogatója lenni. Az, hogy hány zsidó származású személy van a magyar kormányban, nem nagyon kapcsolódik ahhoz, hogy milyen súlyos konfliktus zajlik a Közel-Keleten.” Hogy mi van? „Kutatás”? Így nevezi az államtitkár a (kormánybeli és/vagy parlamentbeli) zsidók összeírását? Ezt most tekintsük metsző gúnynak, finom iróniának vagy vitriolos szarkazmusnak? Biztos? És hogy „nem tud a támogatója lenni”? Hanem csak eltűri? És hogy mindez „nem nagyon kapcsolódik” a közel-keleti konfliktushoz? Hogyan értsük ezeket a nyelvi finomságokat? Talán nem ez az a pillanat, amikor az államtitkárnak azt kéne fitogtatnia, hogy milyen delikát megfogalmazásokkal tudja árnyalt kritika alá vonni a magáról kissé megfeledkezett képviselő elgondolásait; ha Németh Zsolt eddig remekül titkolt szatirikus vénáját fedezzük fel ezekben a mondatokban, akkor is kérdés, hogy éppen itt éppen erre lett volna szükség. Félő azonban, hogy nem látszólagos, hanem nagyon is valóságos óvatoskodásról van szó. Az államtitkár (mint megannyi kormánybeli kollégája) ódzkodik attól, hogy szembeszálljon a Jobbik képviselőivel. Nem eljátssza a gyengéd és udvarias vitapartnert, hanem tényleg az.

Aztán megszólalt a kormány is, szóvivője útján. A Kormányszóvivői Iroda szerint „A kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen [,] és mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyűlölködő és az európai normákkal összeegyeztethetetlen hangokat visszaszorítsa. A kormány egyúttal világossá teszi, hogy az ország valamennyi polgárát megvédi az ilyen inzultusoktól.” Tekintsünk most el attól, hogy ez üres duma (nem, nem lehet), és hogy mintha többedszer olvasnánk: voltak már ilyen nyilatkozatok (nem, ettől sem lehet: a kormány szemérmetlenül lesmittelte-semjénezte saját korábbi nyilatkozatát, lásd még itt is). Ám ezek a levegő némi megmozgatásán (és némi nyomdafesték elpazarlásán, pár bit hálózatba küldésén) kívül semmit nem értek. De cseles ám a magyar nyelvben a jelen idő használata. Nagyon gyakran ezzel fejezzük ki a jövőt is (hogy most nagyon egyszerűen fogalmazzak), sőt nemritkán még múlt időt is jelenthet. Most akkor ezt úgy értsük, hogy ezennel, ezen nyilatkozat révén a legszigorúbban fel van lépve? (Ez volna a jelenidő, amikor ráadásul performatív – végrehajtó – erőt tulajdonítunk a mondatnak, mintha csak keresztelnénk, esküdnénk vagy ígérnénk.) Vagy hogy általában szigorú fellépés szokott történni? Hát, ezt valahogy nem vettük észre. Vagy: hogy eddig tűrtük, de mostantól a legszigorúbban satöbbi? (Ez volna a jövő idő.) Vagy (napláne), hogy eddig is így történt (és akkor múlt időt is kifejezünk)? Már bocsánat, de: mi a szar ez?

A koronát a megszólalások sorozatára a kultúráért, egészségügyért (stb.) felelős miniszter, Balog Zoltán tette fel. Miután a minisztérium régóta, kitartóan és komoly eredményeket felmutatva munkálkodik azon, hogy az ifjúságot minél mélyebb sötétségbe taszítsa, hogy a történelmi (és egyéb) tudást a minimumra szorítsa, és általában a hazalakosságot a butaság, műveletlenség és tájékozatlanság jól megérdemelt vermébe vesse, a miniszter bízvást számíthat rá, hogy senki nem tudja, mi is történt „a kommunista diktatúra idején”. Balog ugyanis azzal magyarázza a gyűlöletbeszéd előretörését, hogy az – akkor – „államilag szervezett volt. »Államilag parancsolt« volt embercsoportok – például a parasztság – kirekesztése, megbélyegzése. A gyűlöletbeszéd ma is tovább él Magyarországon, és »a mi dolgunk« határozottan fellépni ezzel szemben – mutatott rá.”

Nos, ezt a sületlenséget, aminek aligha igaz egyetlen eleme is, Balog talán eladhatja egy nemzetközi konferencia sajtótájékoztatóján – de hogy bárki, aki kicsit is tájékozott Magyarország legújabb kori történelmében, bevegye, az erősen kétséges. Talán némelyek először saját magukban (ismereteikben, ítélőképességükben, emlékezetükben, felkészültségükben) kezdenek kételkedni. De nem sokáig. A gyűlöletbeszéd eredete másutt van. Hasalsz, Balog fiam, a levegőbe beszélsz, nem értesz semmit, szégyelld magad, egyes.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.