Nem vicces

  • Kálmán C. György
  • 2012. november 19.

Első változat

Ez most nem lesz mulatságos, kicsit el vagyok kámpicsorodva – nemrég azzal fejeztem be, hogy szomorú dolgok vannak mifelénk, hát, most sem lettem vidámabb.

Hamar elmúlt az az őszinte, felszabadult nevetés, amelyet Matolcsy miniszter hódmezővásárhelyi lakossági fóruma belőlem is (és gondolom, nagyon sokakból) kiváltott; nagy élvezettel figyeltem az internetet ellepő viccek áradatát, sok jó is volt közöttük (szép összefoglalás itt). De némi tűnődés után azért nem árt ráébrednünk: megint – mindig – nagyon szomorú az, ami itt folyik: a racionális megbeszélhetetlenség, a világos, meggondolt fogalmazás hiánya, a sötétség és a kusza gondolatok megállíthatatlan terjedése nem sok okot ad a vidámságra.

Matolcsy személye nem a legnagyobb baj – bár az sem elhanyagolható. Nagyon nem az ízlésem szerint való mentális betegséggel stigmatizálni embertársainkat, de ilyenkor tehetetlennek érzem magam. Ez a miniszter példátlan – és Európában eddig bizonyára ismeretlen – produkciókkal áll elő újra meg újra, és ezzel a magyar gazdaságnak is, de saját oldalának is károkat okoz. Ezt biztosan sokan látják, Matolcsy a legtöbb szemlélő (és elszenvedő) számára lassan kínosan nevetséges bohóccá vált – de talán nem mindenki találja így.

És most lépjünk vissza egyet: amikor a miniszternek azt az iszonyatos blődséget sikerült mondania a japán és a magyar gyerekek fenekén található pöttyről, ami a két nemzetet összekötné – akkor egy kérdésre válaszolt. A kérdező arra volt kíváncsi, mit szól a miniszter ahhoz, hogy Bajnai félázsiai hordáknak nevezte volna a Fidesz szavazóit. Ennek az embernek, vegyük észre, hihetetlen zavar uralkodhat az elméjében. Nem egyszerűen rosszul tájékozott és nem nevezném butának sem (erre semmi alapom nem volna), csak éppen minden bizonnyal a szomszédságból vagy a kocsmából, hallomás útján félinformációk érik, megemésztetlen, átgondolatlan, ellenőrizetlen híresztelések formájában szerzi be értesüléseit. Nincs olyan hely, ahonnan pontos, torzítatlan híreket kaphatna, ahol ezeket több szempontból értelmeznék, megvitatnák, feldolgoznák, ahol rendet raknának számára (és benne). A közszolgálati rádió és televízió nem ilyen – a nyomtatott lapok betűtengerére sem lehet ezt bízni, és az internetet sem használják elegen. Rettenetes mennyiségben találkozhatunk elképesztő legendákkal, rosszul értett fél- és áligazságokkal, koholmányokkal és ferdítésekkel a mindennapokban. Ez óriási baj, és – lehet, hogy illúzió – csakis a szabad, vitázó és vitaképes, racionális és átlátható (sajtó)kommunikáció kialakulása segíthetne ezen.

Nos, erre a kérdésre válaszolt Matolcsy, éppen olyan szinten és éppen abban a fekvésben, ahogyan a kérdés elhangzott; szaporítja a légből kapott értesüléseket, a ködös és zavaros legendákat. Már látjuk, ahogyan a kérdező másnap lelkesen meséli a szomszédoknak (vagy az ivó közönségének), hogy japán tudósok megmondták… És akkor gondoljunk bele: lehet, hogy az emberek 80-85 százaléka kineveti a minisztert, csak 15-20 százalék hisz neki, de ők terjeszteni fogják ezt az eszement ostobaságot. Matolcsy tehát – ahogyan Orbán az ő turuljával, Szőcs Nyirőjével és így tovább – benne van a népbutításban, tevékeny részese  annak (vagy hogy finomabban fogalmazzunk: az átgondolatlan, megvitat[hat]atlan hittételek terjesztésének). Újabb téboly nyer polgárjogot, a kormány ismét szentesítő pecsétet nyom az amúgy is zavaros agyak tévműködésére.

Így azután a nemzetkarakterológia vagy az áltudományként, dilettáns módon felfogott összehasonlító antropológia (ami persze valóságos tudományként is létezik) immár nemcsak a belpolitikai, hanem a gazdaság- (sőt kül)politikai agymosásnak is része. Mondom: terjed a sötét. Ez nem vicces.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.