Ovi, foci, dutyi

  • Kálmán C. György
  • 2012. szeptember 7.

Első változat

A hasonlatok, amelyeket a nagypolitikára szokás alkalmazni, túlságosan rossz fényt vetnek a hasonlítóra magára.

A jelenlegi helyzet azért is jó (számtalan előnye mellett), mert jobban belelátunk a honi kisközösségek működésébe; átérezzük megannyi szubkultúra emberi viszonyainak, feszültségeinek, hatalmi struktúráinak jellegzetes gondjait.

Óvoda, focicsapat, börtön, hogy csak néhányat említsek.

Igen, ezek azok a területek, amelyek a véleményformálók, politikai elemzők, bloggerek és egyszerű – például közösségi oldalakon megszólaló – emberek eszébe jutnak, amikor hazánk politikai felső vezetésének viselkedését értelmezik. Idézzük csak fel, hányszor hasonlítják a simlis, másra árulkodó, az önérdeket szemérmetlenül érvényesítő, naivot és ártatlant játszó magatartást a kisdedek, a focisták vagy a börtönlakók jellegzetes megnyilvánulásaihoz. S ahogyan „a teve a sivatag hajója” metafora nemcsak a tevére vet új fényt, hanem a hajóról alkotott képünket is módosítja – vagyis hasonlított és hasonlító egyaránt és egymás révén átértelmeződik, s a hajót, ha nem is tudatosan, elkezdjük a tenger tevéjének látni –, úgy mindennapi életünk kisközösségeinek viszonyaiba is jobban belelátunk ezen hasonlatok révén.

Amikor tehát azt mondjuk, hogy egyes politikusok óvodásokként viselkednek, amikor megpróbálják letagadni a letagadhatatlant – nem én kakiltam be, az a Józsi volt! –, elveszik a másiknak az autóját vagy homokot szórnak a többiek nyakába, akkor, mi tagadás, elég baljós kép alakul ki a kisdedek erkölcsi állapotairól. A labdarúgók köreiben közismert a szabálytalanság számos olyan változata, amelyet a bíró legfeljebb véletlenül vehet észre; a grundon mindig a nagyfiúk (meg az erősebbek) döntik el, hogy éppen érvényes-e a „három korner tizenegyes” szabály, vagy beleérhet-e a kapus kézzel a labdába. A bv-intézményekben a frissen bekerülőt megvédelmezik, vagyis félholtra verik és megerőszakolják, ily módon nyilvánítva ki az együvé tartozás megtartó erejét, és az igazságos közteherviselés jegyében vannak, akik nem rendelkeznek szabadon a cigarettájukkal.

Sajátos magatartásformák, ismerős hatalmi hálózatok.

A büntetés-végrehajtás és a labdarúgás területein nem vagyok ismerős, de jómagam számos óvodást ismertem, ennél jobb véleménnyel vagyok róluk. Kérdés tehát, hogy azok a hasonlatok, amelyeket a nagypolitikára szokás alkalmazni, nem vetnek-e túlságosan rossz fényt a hasonlítóra magára. Szegény óvodások, focisták, bűnözők – a legrosszabb hírbe keverednek.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.