Messzemenően

  • Kálmán C. György
  • 2012. szeptember 3.

Első változat

Okulva kedves kollégám alapvető fontosságú felismeréséből, miszerint „a magyar politikai közegben az ember nem szívesen ír bele olyan dolgokat politikai publicisztikába, melyeknek megértése 1 (egy) logikai lépés megértését követeli”, lassan, egyszerűen, példával illusztrálva világítanám meg a Külügyminisztérium közleménye egy mondatának hátterét.

Mint bizonyára már mindenki fejből idézi, a „Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium” aláírással megjelent közleményben volt olvasható ez a mondat: „Magyarország messzemenően tiszteletben tartja a keresztény Örményországot, továbbá az örmény nép kultúráját és hagyományait. Magyarország az örmény fél diplomáciai kapcsolatokat érintő lépését sajnálatosnak tartja.”

Jó, tudom, „tartja” kétszer két mondatban, felejtsük el. „Messzemenően tiszteletben”, iszonyú, de mindegy. Értelmezzük egy kicsit.

Példamondat: Kedvelem a piros Bergengóciát.

Mit akar mondani a beszélő? Persze azt, hogy kedveli Bergengóciát; de nem véletlenül teszi oda a jelzőt, a „piros” szót. Vannak ritka esetek, hogy azonos nevű országból kettő is van (például „[Népi] Demokratikus” az egyik, vagy „Észak-”, régebben „Belga-”, és így tovább) – de ezt a változatot elvethetjük. A „keresztény Örményország” kifejezés nem az egyik Örményországot különbözteti meg egy másiktól, hanem a közlemény fogalmazója jelezni akarja, hogy az ország, amelyről beszél (valamilyen értelemben, bármit jelentsen is ez) – keresztény. Nem muszlim, zsidó vagy buddhista. Hogy tudjuk. Hogy emlékeztessen, ha elfelejtenénk.

Nem akármilyen ország ez, hanem, barátaim, keresztény.

Mármost megspórolom azt az eszmefuttatást, ami akörül zajlana, mely országok nevezik magukat kereszténynek, s mely országokról mondanánk (vagy mondaná a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium), hogy keresztények. Mindenki végezze el otthon, magában, saját szavaival, házi feladat. De vajon miért hozza ezt hangsúlyosan a tudomásunkra a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium? Ha nem az egyik Örményországot különbözteti meg a másiktól, akkor nyilván Örményországot más (nem keresztény) országoktól; tehát azt jelzi, hogy a „messzemenően tiszteletben tartás” ennek a sajátosságnak (is) szól. Nem véletlen, hogy nem „a kis-ázsiai Örményország” vagy „az örmény államnyelvű Örményország” szerepel a szövegben (holott ezek is vitathatatlanul igaz állításokat implikálnának). A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium számára fontos, hogy ez az ország éppen keresztény. Játsszunk el a gondolattal: ha az Azerbajdzsánnak kiadott gyilkos helyett Örményországnak adtunk volna ki egy eszement örmény merénylőt, akkor most „a muszlim Azerbajdzsán”-t biztosította volna messzemenő tiszteletéről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium? Vagy – fordítva – próbálgassuk csak végig: vajon megemlékezne-e egy közlemény „a keresztény Németország”-ról? „A keresztény Luxemburg”-ról? „A keresztény Csehország”-ról? Nyilván nem. De most, itt akkor miért?

Nem vitatva egy másik blogger megállapítását, miszerint a Külügyminisztérium közleményének Örményország kereszténységére vonatkozó megjegyzése, idézem, „gyomorforgató”, idézet vége, a mondat még folytatódik: „továbbá az örmény nép kultúráját és hagyományait”, mármint hogy azt is tartja, messzemenően tiszteletben. Miért van ez ideírva? A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium szeretné, ha tudnánk, ő tudja: ennek a keresztény országnak van kultúrája és vannak hagyományai.

Jé.

Őszinte érdeklődéssel várom azon népek (országok) listáját, amelyekről ez nem volna elmondható. Ahol nem volna kultúra meg hagyomány.

De legyünk megértőek: azt a nyomorult egyetlen bekezdést, amit végül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium kiizzadt magából, meg kellett tölteni, valahogy összehoztak egy pluszmondatot, talán még örültek is neki, tettek egy gesztust, finoman érzékeltették a vallási együvé tartozást, fitogtatták a tájékozottságukat, beszúrták még a „messzemenően”-t is (jó sok betű!) – aztán hogy ez mennyire gusztusos, az igazán nem az ő dolguk.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.