Messzemenően

  • Kálmán C. György
  • 2012. szeptember 3.

Első változat

Okulva kedves kollégám alapvető fontosságú felismeréséből, miszerint „a magyar politikai közegben az ember nem szívesen ír bele olyan dolgokat politikai publicisztikába, melyeknek megértése 1 (egy) logikai lépés megértését követeli”, lassan, egyszerűen, példával illusztrálva világítanám meg a Külügyminisztérium közleménye egy mondatának hátterét.

Mint bizonyára már mindenki fejből idézi, a „Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium” aláírással megjelent közleményben volt olvasható ez a mondat: „Magyarország messzemenően tiszteletben tartja a keresztény Örményországot, továbbá az örmény nép kultúráját és hagyományait. Magyarország az örmény fél diplomáciai kapcsolatokat érintő lépését sajnálatosnak tartja.”

Jó, tudom, „tartja” kétszer két mondatban, felejtsük el. „Messzemenően tiszteletben”, iszonyú, de mindegy. Értelmezzük egy kicsit.

Példamondat: Kedvelem a piros Bergengóciát.

Mit akar mondani a beszélő? Persze azt, hogy kedveli Bergengóciát; de nem véletlenül teszi oda a jelzőt, a „piros” szót. Vannak ritka esetek, hogy azonos nevű országból kettő is van (például „[Népi] Demokratikus” az egyik, vagy „Észak-”, régebben „Belga-”, és így tovább) – de ezt a változatot elvethetjük. A „keresztény Örményország” kifejezés nem az egyik Örményországot különbözteti meg egy másiktól, hanem a közlemény fogalmazója jelezni akarja, hogy az ország, amelyről beszél (valamilyen értelemben, bármit jelentsen is ez) – keresztény. Nem muszlim, zsidó vagy buddhista. Hogy tudjuk. Hogy emlékeztessen, ha elfelejtenénk.

Nem akármilyen ország ez, hanem, barátaim, keresztény.

Mármost megspórolom azt az eszmefuttatást, ami akörül zajlana, mely országok nevezik magukat kereszténynek, s mely országokról mondanánk (vagy mondaná a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium), hogy keresztények. Mindenki végezze el otthon, magában, saját szavaival, házi feladat. De vajon miért hozza ezt hangsúlyosan a tudomásunkra a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium? Ha nem az egyik Örményországot különbözteti meg a másiktól, akkor nyilván Örményországot más (nem keresztény) országoktól; tehát azt jelzi, hogy a „messzemenően tiszteletben tartás” ennek a sajátosságnak (is) szól. Nem véletlen, hogy nem „a kis-ázsiai Örményország” vagy „az örmény államnyelvű Örményország” szerepel a szövegben (holott ezek is vitathatatlanul igaz állításokat implikálnának). A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium számára fontos, hogy ez az ország éppen keresztény. Játsszunk el a gondolattal: ha az Azerbajdzsánnak kiadott gyilkos helyett Örményországnak adtunk volna ki egy eszement örmény merénylőt, akkor most „a muszlim Azerbajdzsán”-t biztosította volna messzemenő tiszteletéről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium? Vagy – fordítva – próbálgassuk csak végig: vajon megemlékezne-e egy közlemény „a keresztény Németország”-ról? „A keresztény Luxemburg”-ról? „A keresztény Csehország”-ról? Nyilván nem. De most, itt akkor miért?

Nem vitatva egy másik blogger megállapítását, miszerint a Külügyminisztérium közleményének Örményország kereszténységére vonatkozó megjegyzése, idézem, „gyomorforgató”, idézet vége, a mondat még folytatódik: „továbbá az örmény nép kultúráját és hagyományait”, mármint hogy azt is tartja, messzemenően tiszteletben. Miért van ez ideírva? A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium szeretné, ha tudnánk, ő tudja: ennek a keresztény országnak van kultúrája és vannak hagyományai.

Jé.

Őszinte érdeklődéssel várom azon népek (országok) listáját, amelyekről ez nem volna elmondható. Ahol nem volna kultúra meg hagyomány.

De legyünk megértőek: azt a nyomorult egyetlen bekezdést, amit végül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Külügyminisztérium kiizzadt magából, meg kellett tölteni, valahogy összehoztak egy pluszmondatot, talán még örültek is neki, tettek egy gesztust, finoman érzékeltették a vallási együvé tartozást, fitogtatták a tájékozottságukat, beszúrták még a „messzemenően”-t is (jó sok betű!) – aztán hogy ez mennyire gusztusos, az igazán nem az ő dolguk.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.