Első változat

Séta és csónak

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2016. szept. 23., 07:09
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bicske polgármesetere elmondta, miért lehetetlen együttélni a migránsokkal. De ha a brüsszeli hatalom mégis a nyakunkba ülteti őket, van megoldás.

Nem lehet tagadni, hogy őrületes kulturális különbségek vannak a keresztény, európai és a muszlim migráns emberek között. Nehéz ezeket áthidalni, kiegyenlíteni, a kultúrák normális egymás mellett élését – ha ne adj’ isten, úgy alakul – biztosítani.

Rendkívül nehéz olyanokkal együtt élni, akik más tempóban és általában is más módon gyalogolnak, ahogyan mi. Ezt vette észre Bicske polgármestere, aki rámutatott: „Az utcán, ahogy járunk, ezek az emberek egyszer csak mögénk érkeznek. Sokkal nagyobb lendülettel közlekednek, mint mi. … Amikor egy ilyen csoport utolér Bicskén egy sétáló párt, mindenki megijed. És szerintem bármelyikünk, ha hirtelen körbeveszi őket 15-20 ember. És abban a pillanatban, amikor utolérték őket, a lendületet nem viszik tovább, hanem átveszik azt a lendületet, amivel mi sétálunk az utcán.”

Hallatlan.

Az európai (és ezen belül bicskei) ember nyugodtan, egyenletes tempóban megy. Olyan nincs, hogy csak úgy szíre-szóra nekiiramodik, aztán meg váratlanul lelassít. A séta – az európai (és ezen belül bicskei) emberek számára – egyenletes, nyugodt tempójú járást jelent, nem kerülünk hirtelen mások mögé, igyekszünk nem utolérni senkit.

Magyar emberek példamutató sétája Bicskén

Magyar emberek példamutató sétája Bicskén

Fotó: MTI

Vagy ott van a tengerbe ugrás.

Bicske polgármestere okkal értetlenkedik, hogy hogyan csinálják ezek a migránsok. „Biztosan nagyon sokan láttak olyan képkockákat a híradásokban, hogy hogyan ugrálnak ki ezek az emberek a csónakokból, amikor partot érnek. Honnét tudják, hogy ott már szárazföld van a lábuk alatt, amikor közelednek a szárazföld felé? És hogyan tolják azokat a csónakokat? Biztos, hogy valahol ezt megtanulták, hogy hol ugorhatnak ki, ahol csak addig ér a víz. Illetve ezek fiatal, húsz-harminc év körüli férfiak elsősorban.”

Tegyük hozzá, hogy Bicske tengerben szegény, így a bicskei emberek tapasztalatai a partot érés fortélyairól meglehetősen korlátozottak – de joggal feltételezheti, hogy agyafúrt, a keresztény kultúrával szemben ellenséges elemek (migránssimogatók!) kitanítják a fiatal férfiakat a csónakból kiugrálás bűnös üzelmeire.

Ezt az európai (és ezen belül bicskei) ember sosem fogja megérteni.

Gyanúsak ezek!

Gyanúsak ezek!

Fotó: MTI

Ha tehát a brüsszeli elnyomó hatalom mégis úgy dönt – a magyar emberek határozott, mi több: hősies kiállása ellenére –, hogy márpedig Bicskére kell telepíteni 234,3 db migránsot, azonnali hatállyal, a cigánysegélyek terhére –, akkor valahogyan kezelni kell ezt a helyzetet. Humánusan, a morális erkölcs és keresztényi szeretet nevében. Amíg ez az áldatlan állapot – ideiglenesen, remélhetőleg legfeljebb a következő EU-választásokig – fennáll.

Bicskei önkéntesek vállalkozhatnának arra, hogy heti egy-két alkalommal sétatanfolyamokat tartanak a város nyakára ültetett migránsoknak. Ehhez nyelvtudás sem kell – egyszerűen megmutatnák, hogyan kell egyenletesen, normális tempóban, a lendületet visszafogva, a megfelelő távolságot betartva menni az utcán. Nyugodtan sétálni, sem rohanni, sem hirtelen leállni. Az európai (ezen belül bicskei) embernek ez a vérében van, nem okoz neki semmi nehézséget, és meg is tudja bárkinek mutatni – türelmesen, segítő jó szándékkal.

Cserében a migránsok egy erre kialakított helyszínen megmutathatnák a csónakról való vízbe ugrás, a vízből kilábalás, a csónaktolás minden csínját-bínját, hiszen ez olyan titkos tudás, amely (tudjuk, honnan) a sajátjukká vált. „Ez a kultúra, ez mélyről jön, bennük van.”

Csak így lehet. Megértéssel, segítőkészséggel. Ha mégis ránk küldik őket.

szerző
Kálmán C. György
publikálva
2016. szept. 23., 07:09
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
menekültek
Bicske
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3
    tiszapolgári
    2016. szeptember 24., szombat 06:50
    Az ötlet, miszerint a bicskeiek és a migránsok kölcsönösen osszák meg egymással a szárazföldön, illetve a vízen való helyváltoztatás apró fortélyait, elvileg jó.
    Csakhogy a bicskei ember csak nagyon ritkán, legfeljebb a fonyódligeti, esetleg a horvátországi nyaralásán szokott gumicsónakba ülni, ezzel szemben a migráns sokkal gyakrabban, szinte állandó jelleggel sétál, megy, halad, közlekedik. Azaz, most is a migránsok járnának jobban, és már megint a magyar emberek szívnák meg.

  2. 2
    Aptyuka
    2016. szeptember 23., péntek 16:00
    Igen gurgula! Ahogyan a Te képed is rettentő idegesítő! Ezért nem állunk szóba Veled!
    Menj Isten hírével, úszva, ugorva, sietve - lassítva - úgy, ahogyan jól esik...
  3. 1
    grrr
    2016. szeptember 23., péntek 08:46
    "És szerintem bármelyikünk, ha hirtelen körbeveszi őket 15-20 ember. És abban a pillanatban, amikor utolérték őket, a lendületet nem viszik tovább, hanem átveszik azt a lendületet, amivel mi sétálunk az utcán.”

    Már nem emlékszem hogy melyik könyvben olvastam - talán eszembe jut - hogy az araboknál nem létezik olyan, hogy személyes tér.

    Arra gondolok, hogy ha két ember beszélget egymással akkor közöttük van egy bizonyos távolság, ami annál nagyobb minél felületesebb az ismeretség. Ha valaki ezt áthágja akkor a másik fél automatikusan hátrább lép.

    Namármost ez az araboknál nincs, ők minden további nélkül állnak az ember nyakára, nem érzékelik ennek a visszás voltát.

    Emlékszem, volt egyszer egy kolléganőm - teljesen magyar volt az illető - de ő sem érzékelte ezt a bizonyos személyes teret és úgy beszélt hozzám hogy szinte teljesen hozzám dugta a képét. Rettentő idegesítő volt.

Komment írásához vagy regisztrálj

Összes blog Itt

Blog

még több cikk