Azért is szeretem én a kormányt és a vele szoros szövetségbe forrt parlamenti kormánytöbbséget, mert folyamatosan és elhivatottan bővíti démonológiai tudásunkat.
Meg se tudom számolni, hány esetben tudtuk már meg, hogy milyen is az ördög természete: nem az ördögtől való – csak hogy néhány példát mondjak, hirtelenjében – 15 évesen munkába állni, viszont a gyerekek szavazati joga sem, a magyar királyság vagy az EU-paktumról szóló népszavazás sem. Most pedig az derült ki, hogy az MNB és a PSZÁF összevonása sem – nem fogják kitalálni: ez sem – az ördögtől való.
Komolyan aggódhatunk amiatt, hogy az ördögtől lassan semmi nem való már, hiszen ki tudna vitatkozni – noch dazu: racionális ellenérveket felhozni – azokkal az állításokkal, amelyek az ördög fennhatóságát vonják kétségbe. Mert mit is lehetne erről mondani? Hogy igenis, az ördög eszelte ki ezt vagy azt az intézkedést, az ő ötlete volt az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása, és így tovább? Ugyan, dehogy, ez nevetséges. Fosszuk meg az ördögöt ilyesfajta hatalmától, tagadjuk erejét, befolyását – és akkor minden rendben van. (Ez sem az ördögtől való.)
Hogy azért érvényre vergődjön a súlyegyen, a mindentől megfosztott ördög mégis kap némi koncot (mert létét és hatalmát azért nem tagadhatjuk): kiskorúaknak este nyilvános helyen tartózkodni, hajléktalanoknak az utcán (vagy egyáltalán:) lenni, az iskolában kicsit mást tanulni-tanítani, sztrájkolni – na, ez mind az ördögé. Azért, ha belegondolunk, jut neki is bőven elég. Egyre több.
