Szentbeszéd

  • Kálmán C. György
  • 2015. január 17.

Első változat

Volnának azért előnyei, ha a vallásgyalázási és a közösségi szimbólumok védelméről szóló törvényeket meghoznák. Előttünk a nyugalom és a szabadság birodalma.

Azért volnának előnyei ennek a vallásgyalázási (meg a közösségi szimbólumokat védő) törvénynek.

Ne tessenek mindenben a korlátozást, a szabad véleménynyilvánítás elleni támadást, erőszakoskodást látni. Ugyan. Fogjuk fel az egészet másként, mint ami bővíti a jogokat és lehetőségeket, mint ami alkalmat ad arra, hogy a fölösleges zaklatástól, kellemetlenkedéstől, magán- és közszféráinkba történő illetéktelen behatolástól megszabaduljunk. Ha – végre! – volnának ilyen törvények, minden egyszerűbb volna, és szabadságunk csak kiteljesedhetne.

Akinek bármi kicsi hatalma van is, olykor nehezen tudja ezt érvényre juttatni a szemtelen, tolakodó emberekkel szemben – nincs meg a megfelelő hivatkozási alapja, nem tud kézenfekvő, nyilvánvaló tényekre hivatkozni. Bemegy például egy ilyen személy az ügyfélszolgálatra, elintézni valami csip-csup ügyet, és ha ez röpke másfél óra alatt sem sikerül neki, Isten nevét a szájára veszi. Az ügyintéző máris ráhívhatja a pandúrokat, nem zavarog tovább a kellemetlen alak, a probléma megoldást nyerend. Vagy mondjuk a tanár nénit idegesíti a nebuló táskájának a színe (vagy a cipője, haja, beszédmódja) – nem fog nehézségeket okozni a közösségi szimbólumok kimeríthetetlen tárházában ráakadni arra az elemre, amelyet a gyermek felelőtlenül megsértett. (Jó, kiskorú, de a szülők megnézhetik magukat.) Vagy a biztonsági őrt idegesíti, hogy valaki azon a területen téblábol, ami az ő felügyeletére van bízva, sőt még fényképezni-videózni sem átall – nyugodtan hivatkozzon arra, hogy megszentelt területről van szó, itt vallásgyakorlás folyik (legyen bár udvar, park, lépcsőház, tetőterasz, kinek mi köze hozzá). A betolakodó jobb, ha rögtön eltakarodik, a feljelentés elmaradhat.

false

Csak egy kis felkészülésre van szükség – mikor hivatkozzunk a Himnuszra, a koronára, valamelyik felekezetre. És most csak kisebb hatalmakat hoztam föl példaként, a rendőr, a tűzoltó vagy az adóhivatal számára a lehetőségek beláthatatlanok. Nagyobb mozgástér, rend és nyugalom.

Hogy mást ne mondjak, ezek az én rendszertelenül közzétett kicsiny szózataim bízvást nevezhetők afféle prédikációknak. Ahogyan minden egyházi személy, aki hetente (vagy még gyakrabban) a gyülekezete előtt szónokol, gyakran aktuális témákról, vagy az éppen arra a napra kiválasztott (vagy előírt) szövegről, erre alaposan felkészül, esetleg le is írja, hatást akar kiváltani, és közössége tetszését elérni (és üdvösségét elősegíteni) – tekinthető publicistának. Tehát rossz szót ne halljak, ki-ki jól vigyázzon, hogyan minősít, mosolyt ne lássak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.