Ibolya

  • Kálmán C. György
  • 2015. január 20.

Első változat

Óvatosan kell bánni a hasonlatokkal, metaforákkal. Oda vihetnek, ahová eszünk ágában sincs menni.

Aligha tudnánk kommunikálni metaforák nélkül.

Használjuk is őket nap mint nap – a hétköznapi életben is minduntalan efféle jelöletlen hasonlatokkal élünk; azt mondjuk a buszról, hogy vánszorog, a pénztárosnőt tyúknak nevezzük, kedves politikusunkat hajnali, szivárványos harmatnak. Gyakran bele sem gondolunk, hogy milyen irányba viszi a gondolkodásunkat egy-egy metafora – vagyis vinné, ha komolyan elméláznánk rajta.

false

Ezeken a hasábokon többször említettem már a metaforát (pontosan tízszer írtam róla, ha a keresőnek hinni lehet); gyakran találtam úgy, hogy érdemes mögé tekinteni, hogy honnan ered, hogyan használjuk, és hová vezet. Ha ugyanis kimondjuk vagy leírjuk, rögtön beindul az értelem megsokszorozódása. Mondok egy példát. Mari nagyon védi csintalan gyermekeit, mindent eltűr nekik, és nem hagy beleszólást abba, hogy hogyan kellene nevelnie őket. Ekkor azt mondjuk: „Mari egy anyatigris.” Igen ám, de a tigris nemcsak arról nevezetes, hogy védi a kölykeit, hanem vérengző fenevad is, erős is, szép, arányos testalkata van, és így tovább – tehát Marira óhatatlanul ezek a tulajdonságai is rávetülnek. Ha Mari történetesen filigrán, halk szavú, vegetáriánus hölgy, akkor a metafora – bármilyen találó lehet is egy bizonyos tekintetben – rögtön mosolyra készteti a hallgatót.

Vagy ott van a fordított eset: ha valakit görénynek hívunk, az a visszataszító bűzt és a ragadozó természetet juttatja az eszünkbe – holott a görény selymes bundájú, kecses, ügyes és szeretetre méltó állat, de hogy erre gondoltunk valójában, arról aligha tudnánk egy szembesítéskor meggyőzni azt, akire mondtuk.

Aztán ott van például az ibolya. Ezt a kis virágot jellemzi, hogy kék (vagy lila), hogy kicsi, hogy illata van – és azt szokás mondani róla, hogy szerény (ami nehezen volna racionálisan védhető, mert egy pitypang, orchidea vagy tölgy sem nevezhető nagyképűnek – egyáltalán, ebben a dimenzióban a flóra nemigen helyezhető el). Mármost jól teszi-e valaki, akár egy miniszterelnök, hogy éppen ezt a virágot használja metaforaként? Amikor a szerénységről beszél? Hogy az ő kormánya olyan szerény volna, mint az ibolya?

A metafora továbbgondolásának veszélyei annyira evidensek, hogy már a kisgyerekek is hamar rájönnek. Volt még az alsó tagozatban egy osztálytársam, aki rendszeresen azzal vágott vissza a sértésekre, hogy „le vagy ibolyázva”' – ahol ez a furcsa szóképzés az ibolya illatára, vagyis, általánosabban, szagára (és nyilván nem jellegzetes színére vagy állítólagos szerénységére) utalt. Sőt: ugyancsak az alsó tagozatban terjedt az a tréfás emlékkönyvbeírás, miszerint

Légy szerény, mint a kis ibolya,
Melyet sötétben is elárul illata.

Hát, hogy ennek a kormánynak szaga van, azt sokan így gondoljuk. A színéről nincs elképzelésünk. A szerénység… No igen. Kezdjük azon, hogy szerény-e, aki ezt magáról állítja?

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.