Na jó, tényleg volt koncert a zürichi Grossmünsterben, vagyis Nagykatedrálisban, nem figyeltem eléggé, gyanakvó és rosszindulatú vagyok.
Az történt, hogy a Blikk egyik olvasója kiszúrta Orbán Viktort és Lázár Jánost a repülőtéren, amint éppen a Zürichbe tartó gépre vártak. Aztán Orbán azt nyilatkozta, hogy „magánúton volt csütörtöktől Lázárral Németországban és Svájcban, illetve mindkettőjük felesége is velük volt. Azt mondta, az első estét Németországban töltötték egy régi baráti családnál, majd pénteken utaztak át Zürichbe, hogy az ottani bazilikában megnézzenek egy koncertet.”
| ||
Mi tagadás, felizgatott a hír, mert például magam is szívesen mennék egy-egy koncertre, nem is pont Zürichbe, Bécs is jó lesz, vagy olykor akár a Müpába. Fontos motiváció ez arra, hogy egyszer kormányra kerüljek. Meg az is érdekelt, milyen hazánk miniszterelnökének zenei ízlése, mégis, miért tartja érdemesnek reptérre menni, gépre ülni, reptérről a városba bumlizni, aztán vissza ugyanezt. Még azt is mertem feltételezni, hogy nem ez az utazás valódi célja. Odáig vetemedtem, hogy úgy véltem: Zürichbe számos más okból megy valaki személyesen, például hogy lefoglalózza a téli sítúrát, ilyesmi.
Tévedtem, minden sunyi hipotézisemet ünnepélyesen visszavonom.
Noha a Grossmünster koncertnaptárában az esemény nem szerepel, szerencsére a mindig készséges Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnök közölte, hogy „Orbánék a székelyföldi Szentegyházi Gyermekfilharmónia (Fili) telt házas koncertjén vettek részt”. Lám, így is telt ház lett, nem kellett neki a katedrális reklámja, ezért nem volt a programban. Hazánk jeles politikusai tehát egészen Zürichig mentek, csak azért, hogy gyermekek jótékonysági koncertjén tehessék tiszteletüket, a műsor mindegy is, a közreműködők sem világhírűek. Szép gesztus.
Tehát igenis megvolt a koncert. Nem is akármilyen. „A filisek nagy izgalommal készültek, hiszen pár perccel a koncert előtt derült ki, hogy a magánlátogatáson éppen Zürichben tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök feleségével megtiszteli a hangversenyt, és szintén ott lesz Lázár János miniszter is felesége társaságában” – olvashatjuk a Gyermekfilharmónia beszámolójában. Nem is sejtették a lurkók, hogy éppen miattuk látogatott a városba hazánk két nagyja! Nagy volt hát az öröm: „A miniszterelnököt érkezésekor vastaps fogadta... A kivonulás után a filis lányok díszsorfalat álltak a templom bejáratánál miniszterelnökünk tiszteletére. A szerencsésebb gyermekek még kezet is foghattak vele.”
Megható, felemelő pillanatok ezek. Öröm a díszvendégeknek, a közönségnek, az előadóknak. Nem csoda, hogy Orbán és Lázár ilyen élményre vágynak – azt hiszem, sokunk nevében mondhatom, hogy efféle örömre valamennyien vágyunk. Nem is a zene az érdekes, az előadás, amit a derék székelyföldi ifjak elővezettek – hanem a vastaps, a díszsorfal, az ünneplés... Az felbecsülhetetlen. Azért mindenképpen érdemes koncertre menni, nem is érdekes, mit játszanak éppen.
És hát, valljuk be, jól jönne ez mindannyiunknak. Biztos vagyok benne, hogy hazánk bölcs vezetőinek fejében (mit fejében! szívében!) már meg is fogant a koncertlátogatás új koncepciója. Hazatér a munkában megfáradt ember és asszony, isznak egy jó erős kávét, megbeszélik a pulyákkal, hogyan teljesített aznap a Klik, a konyhaasztal sarkán (kockás papíron) kiszámolják az aznapi rezsicsökkenést; aztán gyors mosdás, átöltözés, az autóban még hálát adnak a törlesztőrészletekért, s alig lépnek be a Zeneakadémia nagykapuján, felcsattan a taps. Ováció, hangos éljenzés, lábdobogás fogadja a meghatott közönséget. A koncerten hamar túl is lesznek, elrepül az az órácska, aztán a zenekar túláradó lelkesedéssel ünnepli azokat, akik ezt igazán kiérdemelték. Mindennapi gondjaik közepette ellátogattak a kultúreseményre, még fizettek is érte, hát persze, hogy a közreműködők díszsorfalat adnak a vendégek kivonulásához. Akik a szemerkélő esőben még sokáig mosolyogva, egymás hátát lapogatva idézik fel a hangverseny legszebb pillanatait – ezért akár Zürichig is elmennének.
