Alba Regia

  • ételhordó
  • 2016. június 10.

Ételhordó

Senki nem akarja, hogy a vendég bele­ugorjon a nagybőgőbe.
false

Képünk megtévesztő, hiszen az étterem csak a háttérben, a bokrok mögül bújik elő. Mégsem véletlenül választottuk, úgy negyven-ötven évvel ezelőtt ennek az olcsóboltnak a helyén állott az Alba Regia. A XI. kerületi lakosok tetőteraszos szórakozóhelye, ahol megannyi táncmulatság zajlott a lenyugvó nyári nap fényében. Míg a mostani (a Fehérvári út 38. alatt található) étterem kiülős részén bokrok takarják a kilátást, a régi helyen egyáltalán nem volt baj a nem éppen makulátlan panoráma. Pedig a korabeli rongylábkirályok legfeljebb a Hamzsabégi úti vasúti töltést, illetve a mögötte elterülő ipari övezetet láthatták, mivel akkoriban még gyárak álltak a síneken túl. De érdekelt ez valakit? A Triple sec vagy a Mecseki Itóka mámora sok mindent eltakart.

Csakhogy a régi Alba Regia szolgáltatásai a vendéglátós zene színvonalával arányosan pusztultak, akárcsak az épület. A terasz évtizedek óta lezárva, a házban tanyázó üzlet neve pedig száz szónál többet mond: One Euro Market… Voltaképpen ez is egy darabka rendszerváltás.

A mostani Alba Regiának nincsenek nagyra törő ambíciói, itt senki nem akarja, hogy a vendég bele­ugorjon a nagybőgőbe, a maximum célnak a kisvendéglői tisztes üzletmenet tűnik. Ennek megfelelően a szolid árak és a nem különösebben kreatív ételek játszanak, bár biztos, ami biztos, pizzát is sütnek.

A lila hagymával és paradicsommal kiegészített padlizsánkrém (950 Ft) sokkal jobb az átlagnál. Kár, hogy a mellé adott pizzakenyér legfeljebb jóindulattal közepes. A rozmaringos bárányleves (650 Ft) szinte főzelék: a zöldborsó túlfőtt, a sárgarépa majdnem nyers, úgyhogy a karalábét hozzuk ki győztesnek. No meg a várakozáson felüli húst. A grillezett sajt salátaágyon (1650 Ft) kellemes meglepetés, szó sincs olajos őrjöngésről, gumiszerű mutatványról. Akármilyen különös, a sajt leginkább rétesre emlékeztet, belül puha, a teteje ropogós. A bécsi borjúszűz (2750 Ft) sem okoz csalódást, főleg azért, mert semmi eredetieskedést nem látunk rajta, így aztán eszünkbe sem jut citromot facsarni rá. Végül a Gundel-palacsinta (500 Ft) is hozza az átlagot, szóval, ha a tulajdonosok valóban egy tisztes kisvendéglőt képzeltek el az egykori nagy hírű nevében, akkor minden a legnagyobb rendben.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.