Roxane

  • kertész lesek
  • 2016. június 17.

Ételhordó

Már csak az úszómester hiányzik

Ha az Ismeretlen Buda című vetélkedőhöz keresnénk helyszínt, a XI. kerület zöldzónás külterülete lenne a legjobb húzás. Errefelé sohasem volt ipari övezet, spontán vált családi házas kertvárossá, mert eredetileg hobbikertészeknek parcellázhatták fel az idők kezdetén. A Tétényi út Andor utcát követő részén járunk, ahol még ma is Allende parknak neveznek egy közterületet, és itt-ott azért befigyelnek a panelházak is, ám célpontunk, a Csorbai utca vegytiszta zöldövezet. Cseppet sem meglepő, hogy panzió működik itt, az már inkább, hogy 50 személyes éttermet is visznek.

false

Vasárnap ebédidőben érkezünk. Láthatóan nem szállóvendégek töltik meg a kerthelyiséget, ami külsőre olyan, hogy bármelyik igényes vízparti egységgel versenyre kelhetne. Távol-keleti és nagyon modern berendezési tárgyakat éppúgy láthatunk, mint grillezéshez szükséges eszközöket, tényleg csak pár nyugágy meg az úszómester hiányzik. A kiszolgálás udvarias, a választék szerény, ám ígéretes. Mivel az előételek többségét főételnek nézzük, sok választásunk nincs: padlizsánkrémmel (1580 Ft) indítunk, s nem kell fanyalognunk. Úgy látszik, hogy valami megváltozott padlizsánkrémvonalon, méghozzá jó irányba! A spárgakrémlevesről (990 Ft) is csak lelkesen beszélhetünk, bár ilyenkor, szezon idején borzasztóan kínos lenne, ha valami porból készült műlével lepnének meg. Kellemes és látványos a vajhalsteak (2980 Ft), legfeljebb a mellé adott sajtmártás tűnik erős kiegészítőnek. Teljesen felesleges, a hal egymagában sokkal jobb! Az olaszos rakott csirke (2690 Ft) pont olyan, mint amilyennek rosszabb helyeken elképzelik az „olaszost”: filé paradicsommártásban, sajttal. Nincs vele semmi baj, a hús kiváló, a paradicsomnak is van íze, ráadásul csodaszépen tálalták, de összességében azért olyan „szegényke”. Legalábbis itt. Mert igaz, ami igaz, egy hagyományos hazai étteremben az ilyen fogás után tapsikolnánk a gyönyörűségtől, és örömmel állapítanánk meg, hogy végre megreformálták a milánói sertésbordát. Csakhogy a Roxane több mint egy hagyományos hazai étterem, ami leginkább azért örvendetes, mert olyan környezetben működik, ahol az üzletvezetés (akárcsak a közönség) általában lényegesen alacsonyabb színvonallal is beéri.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.