Belső-Lágymányos harminc-negyven évvel ezelőtt is ugyanolyan kétarcú vidék volt, mint manapság. Az egyetemisták miatt nézhetnénk bulinegyednek, az „őslakosok” miatt viszont inkább a polgári visszafogottság megtestesülésének. Errefelé már a hetvenes években is divat volt templomba járni, igaz, utána a Hazafias Népfront irodájában szolgálták fel az ötórai teát.
| ||
A „klubhelyiség” üzemeltetőjét leszámítva most is hasonló a helyzet, ami ma viszont már teljesen elképzelhetetlen, az a tájidegen, esztergagépes műhelyvilág, ami korábban szinte behálózta a Budafoki és Karinthy Frigyes utak alagsori helyiségeit. Mintha csak a nem is olyan távoli gyárak és üzemek előretolt őrhelyei lettek volna e kis műhelyek, ám a rendszerváltás után úgy tűntek el egyik percről a másikra, mintha sohasem lettek volna. A maró- és fúrógépek helyét a legváltozatosabb vállalkozások vették át, hogy mást ne mondjunk, a kilencvenes évek elején a Magyar Narancs szerkesztősége is egy ilyenben vert tanyát a Karinthy Frigyes és a Vak Bottyán sarkán, ami volt már közért azóta, használtruha-kereskedés és 100 forintos bolt is.
A Lágymányosi utca 19. alatt található egykori műhely azonban egészen mostanig dacolt a szolgáltatóiparral, ezért különösen nagy meglepetés, hogy negyedszázad múltán „bistro and bar” felirat díszeleg a bejáratán. És még terasza is van!
A tulaj az üzemvitelt illetően a legkevésbé rizikós megoldást választotta: az étlap javát a különféle burgerek teszik ki. A pincér csak kihord, rendelni (és azonnal fizetni) a pultnál kell. A napi levesek közül a bazsalikomos paradicsomlevest választjuk (menüben 350 Ft), ami a hozzáadott pluszzöldségek (főleg vöröshagyma) miatt leginkább olyan, mint egy felmelegített paradicsomsaláta, ám ez a nagy melegben egyáltalán nem baj. A menü második fele már inkább: a roppant izgalmasnak tűnő hagymás báránymáj tarka kuszkusszal hatalmas csalódás. A máj íztelen, ráadásul annyira „száraz”, hogy rágás után szinte morzsának érezni. Ez pedig az eleve morzsás (uborkával és paradicsommal kevert) kuszkusz társaságában különösen kiábrándító. Szerencsére a halburgerrel (2100 Ft) sikerül menteni a helyzetet. Jó a zsemle és nagyszerű az ún. marokkói charoula szósz, de a legjobb mégis a pogácsa. Azoknak is simán oda lehetne adni, akik különben ódzkodnak a halas dolgoktól. Ugyancsak elégedettek lehetünk a rebarbarás-almás crumble-lel (850 Ft): a cseréptálban érkező forró és fanyar lekvárszerűséghez kiválóan passzol a tetejére olvadt karamellizált cukor.
