Torockó

  • kertész lesek
  • 2016. június 24.

Ételhordó

A hagymás rostélyos az 1980-as éveket idézi

Ma már legfeljebb Deák Bill Gyula zenés rendezvényein köszön vissza az alvilági Kőbánya, s az egykori koszfészket különben is aranyfüsttel vonta be a nosztalgia. Amúgy a régi világból nem sok látnivaló maradt, ezért nem is csoda, hogy Óbudához hasonlóan errefelé is egyre nagyobb respektje van az úgyhagyott épületeknek. Csakhogy Kőbánya nem tud felmutatni Krúdy-kvalitású törzsvendéget, meg aztán úgyis mindenkinek csak a sör jut az eszébe róla, így a vendéglátás továbbra is helyiérdekű maradt. Néhány éve mutattuk be a Gergely utcai Zila vendéglőt (Kertész lesek, 2011. július 7.), most pár utcával arrébb mentünk a Martinovics téren álló kerthelyiségbe.

false

A Torockó ugyancsak nagy múltú létesítmény, méghozzá kétszeresen. Ha hihetünk beharangozójának, Kőbánya legrégebbi vendéglőjéről van szó, bár az 1906-os alapítási dátumot látva biztos lennének, akik ezzel vitába szállnak. Abban viszont nem lehet vita, hogy a tulajdonos másik állítása – 1985 márciusa óta viszi az üzletet – hatalmas kitartást, lelkesedést feltételez.

A masszív rönkbútorokkal berendezett, muskátlis kerthelyiség szimpla nyárdélutáni fröccsözésre éppúgy alkalmas, mint – muszáj a hivatalos kifejezést használnunk – esküvői és egyéb családi rendezvények lebonyolítására. Az étlap nem sokat változhatott az elmúlt harminc évben, bár igaz, hogy akkoriban azért nem volt magától értetődő a bélszín, a libacomb, s talán a harcsapaprikás sem. A haltepertőért (1200 Ft) is Szegedig kellett vonatozni. Nem mondanánk, hogy az itteni leverné a nagy hírű folyóparti konkurenciát, de előételnek, még inkább sörkorcsolyának tökéletes. A gombaleves (590 Ft) egyértelmű visszaesés, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy sós legyen vagy inkább csípős, így végül egyik sem lett. A hagymás rostélyos (1900 Ft) az éttermi ántivilágot idézi. Az 1980-as éveket, de nem rossz értelemben. Egy ilyen rostélyosért (pacalért, libamájért, pékné csülökért stb.) az akkori ínyencek képesek voltak keresztülvillamosozni a fél várost, és mennyire élvezték!

Amúgy a kiszolgálás barátságos, s nagyon klassz a madártej is (950 Ft).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.