Anker Klub

  • kertész lesek
  • 2016. július 22.

Ételhordó

Alpár Ignác legmerészebb álmában sem…

A Deák tér közelében álló Anker-palotát, az Anker Élet- és Járadékbiztosító Társaság reprezentatívnak szánt épületét, Alpár Ignác 1910-ben átadott művét valaha Budapest legrondább házának tartották. „Az 1945. évi ostromnak sok szép műemlék áldozatul esett, viszont ez a hivalkodó, szinte pökhendi épület bádogkupoláival épen maradt” – mondta róla Granasztói Pál még 1972-ben is, de sokat elárul az építmény megítéléséről, hogy 1941-ben döntés született, hogy „városképi okokból” megfosztják tornyaitól, ám e fosztásra végül a háború miatt nem került sor. Ma már azt sem tudják sokan, hogy az épület mögötti U alakú utcácska, az Anker köz szintén Alpár műve, ahogy azt a Budapest lexikonban olvassuk: „Az Anker társaság eredetileg fedett átjáróra felfűzött bazársort akart terveztetni a milánói, római és nápolyi galériák mintájára, de az épület tervezője a nyitott udvart javasolta, ill. többszöri áttervezés után a nyitott utcás megoldást építette meg.”

false

Ám arra a legmerészebb álmában sem gondolhatott Alpár Ignác, hogy száz év múltán szinte az egész Anker közt a vendéglátóipar veszi birtokába. Mivel az autókat régen kitiltották innen, mi sem volt egyszerűbb az utcában egyeduralkodónak számító, bár inkább éjjeli szórakozóhelyként ismert Anker klubnak, mint kirakni egy csomó asztalt és széket, hogy nappali műszakban is felpörgessék az üzletmenetet. Noha van „rendes” étlapjuk is, sikerük záloga minden bizonnyal az 1490 forintos menü, ami hétről hétre változik, viszont mindjárt öt leves vagy előétel, hét fő fogás és négy desszert közül lehet összeállítani a menüsort. Nagy mutatvány ez abban a városban, ahol ehetetlen – és ennél drágább – „tourist menu”-vel próbálják meg szinte mindenütt lehúzni a külföldieket!

Az előételek közül a gombás-újhagymás quiche-t, a lepényszerű francia süteményt választjuk petrezselymes pestóval. Frissnek tűnik kívül-belül, nem észleljük azt sem, hogy rásegítettek volna a mikróval. Az alapanyagok rendben vannak, és még azt sem mondhatjuk, hogy parányi adag. A currys-kókuszos csirkeleves pirított gombákkal és angyalhaj-tésztával már nem ennyire megnyerő. A várt thai ízek helyett inkább a hazaiakat érezni, ami nem volna baj, ha jól működnének. Nincs más választásunk, a minimális élvezethez jól meg kell sózni a levest. A főétkeknél is egy-egy a vége. A vörös sügér paradicsomos rizzsel, ropogós angol zellerrel teljesen oké, a csirkemell piccata krémes burgonyapürével, joghurtos jégsalátával meg nem. A piccata lényege, a tojásos-parmezános bunda inkább tócsnira emlékeztet, ráadásul a csirke túl száraz benne. Hogy teljes legyen a kudarc, a krumplipürét sem mondanánk krémesnek. Inkább semmilyen.

A mazsolás kuszkusz baracklekvárral minden bizonnyal a mesés Kelet válasza a császármorzsára, de épp ezért megbocsátható, hogy szinte émelyítően édes, akárcsak a mézes citromtorta. Kár, mert ennek pont az lenne a lényege, hogy fanyar.

Azzal veszünk búcsút, hogy az Anker klubban menüzni olcsó mulatság, ám azt a játékot szívesen kihagynánk, hogy csak minden második étel nyerő.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.