Kis Péntek

  • ételhordó
  • 2015. január 9.

Ételhordó

Kellemes találkozás az eperhabos citromtortával.

A Retek utcában, a Mammuttal szemben egymásba érnek a vendéglátóhelyek. Pékségtől a pinceborozóig, a mennyiség diadalát évtizedek óta hirdető Szent Jupáttól a leghülyébb névvel illetett Bor You-ig színpompás a felhozatal, úgyhogy a 12. sz. ház (szó szerint) alatti étteremre tényleg csak véletlenül lehet rátalálni. A cégér láttán esetleg Robinson Crusoe óvodai kalandjai ugranak be, ám a portál kiképezése közelebbi múltba repít. A pince üvegezett bejárata a benne lévő futófénnyel és művirágokkal a nyolcvanas-kilencvenes évek maszek kötödéit idézi (trikotázs, ha emlékszik még valaki e szóra), úgyhogy igen csalódottak vagyunk, hogy lemenetelkor nem látunk szép, színes kardigánokat.

false

Odabent valamivel korszerűbb a felállás, ám a domináns szürke burkolat miatt szintén egy régen látott ismerős, az ételbár ugrik be. Kedd délután van, a személyzetet leszámítva egy teremtett lélek sincs, sőt a Class FM-re hangolt rádiónak köszönhetően folytatódhat az időutazás… Dramaturgiai csúcspontként pedig épp akkor csendül fel a Last Christmas, amikor leadjuk a rendelést a szimpatikus pincér­fiúnak.

Örömmel állapítjuk meg, hogy ilyen mentás zöldborsókrémlevest (680 Ft) valószínűleg nem kaptunk volna 1992-ben. Noha a borsó kicsit sem szezonális, a tejszínnel kavart habos cucc friss érzetet kelt. Ugyanígy dicséret illeti a gulyáslevest (950 Ft). Az évszaknak megfelelően sűrű, kellemesen ízesített, bolondság is lenne csípős paprikával tönkretenni. Már csak azért is, mert ritkán eszünk ilyen kiváló marhahúst.

Nem vetítenek a bécsi szelettel (1980 Ft) sem. Bevallják, hogy pulykából van, óriás pulykabécsinek hívják, és akkora, mint egy frizbi. Persze ettől még nem dobunk hátast, de még attól sem, hogy tisztességesen megcsinálták, viszont ha hozzátesszük a vele járó rokfortos jégsalátát, illetve az ár/érték arányt, akkor valóban jó választásnak tűnik.

Mint ahogy az eperhabos citromtorta (850 Ft) is. Nem a szokásos vajas rettenet, a tésztája sokkal frissebb és omlósabb a megszokottnál. Az eperhab talán lehetne kissé szerényebb, de ki lehet kerülni.

Mindent összeadva a Kis Péntek jó kis meglepetés egy borús hétköznapon, de azért a rádiót halkabbra vehetnék.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.