Kis Péntek

  • ételhordó
  • 2015. január 9.

Ételhordó

Kellemes találkozás az eperhabos citromtortával.

A Retek utcában, a Mammuttal szemben egymásba érnek a vendéglátóhelyek. Pékségtől a pinceborozóig, a mennyiség diadalát évtizedek óta hirdető Szent Jupáttól a leghülyébb névvel illetett Bor You-ig színpompás a felhozatal, úgyhogy a 12. sz. ház (szó szerint) alatti étteremre tényleg csak véletlenül lehet rátalálni. A cégér láttán esetleg Robinson Crusoe óvodai kalandjai ugranak be, ám a portál kiképezése közelebbi múltba repít. A pince üvegezett bejárata a benne lévő futófénnyel és művirágokkal a nyolcvanas-kilencvenes évek maszek kötödéit idézi (trikotázs, ha emlékszik még valaki e szóra), úgyhogy igen csalódottak vagyunk, hogy lemenetelkor nem látunk szép, színes kardigánokat.

false

Odabent valamivel korszerűbb a felállás, ám a domináns szürke burkolat miatt szintén egy régen látott ismerős, az ételbár ugrik be. Kedd délután van, a személyzetet leszámítva egy teremtett lélek sincs, sőt a Class FM-re hangolt rádiónak köszönhetően folytatódhat az időutazás… Dramaturgiai csúcspontként pedig épp akkor csendül fel a Last Christmas, amikor leadjuk a rendelést a szimpatikus pincér­fiúnak.

Örömmel állapítjuk meg, hogy ilyen mentás zöldborsókrémlevest (680 Ft) valószínűleg nem kaptunk volna 1992-ben. Noha a borsó kicsit sem szezonális, a tejszínnel kavart habos cucc friss érzetet kelt. Ugyanígy dicséret illeti a gulyáslevest (950 Ft). Az évszaknak megfelelően sűrű, kellemesen ízesített, bolondság is lenne csípős paprikával tönkretenni. Már csak azért is, mert ritkán eszünk ilyen kiváló marhahúst.

Nem vetítenek a bécsi szelettel (1980 Ft) sem. Bevallják, hogy pulykából van, óriás pulykabécsinek hívják, és akkora, mint egy frizbi. Persze ettől még nem dobunk hátast, de még attól sem, hogy tisztességesen megcsinálták, viszont ha hozzátesszük a vele járó rokfortos jégsalátát, illetve az ár/érték arányt, akkor valóban jó választásnak tűnik.

Mint ahogy az eperhabos citromtorta (850 Ft) is. Nem a szokásos vajas rettenet, a tésztája sokkal frissebb és omlósabb a megszokottnál. Az eperhab talán lehetne kissé szerényebb, de ki lehet kerülni.

Mindent összeadva a Kis Péntek jó kis meglepetés egy borús hétköznapon, de azért a rádiót halkabbra vehetnék.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.