Kis Péntek

  • ételhordó
  • 2015. január 9.

Ételhordó

Kellemes találkozás az eperhabos citromtortával.

A Retek utcában, a Mammuttal szemben egymásba érnek a vendéglátóhelyek. Pékségtől a pinceborozóig, a mennyiség diadalát évtizedek óta hirdető Szent Jupáttól a leghülyébb névvel illetett Bor You-ig színpompás a felhozatal, úgyhogy a 12. sz. ház (szó szerint) alatti étteremre tényleg csak véletlenül lehet rátalálni. A cégér láttán esetleg Robinson Crusoe óvodai kalandjai ugranak be, ám a portál kiképezése közelebbi múltba repít. A pince üvegezett bejárata a benne lévő futófénnyel és művirágokkal a nyolcvanas-kilencvenes évek maszek kötödéit idézi (trikotázs, ha emlékszik még valaki e szóra), úgyhogy igen csalódottak vagyunk, hogy lemenetelkor nem látunk szép, színes kardigánokat.

false

Odabent valamivel korszerűbb a felállás, ám a domináns szürke burkolat miatt szintén egy régen látott ismerős, az ételbár ugrik be. Kedd délután van, a személyzetet leszámítva egy teremtett lélek sincs, sőt a Class FM-re hangolt rádiónak köszönhetően folytatódhat az időutazás… Dramaturgiai csúcspontként pedig épp akkor csendül fel a Last Christmas, amikor leadjuk a rendelést a szimpatikus pincér­fiúnak.

Örömmel állapítjuk meg, hogy ilyen mentás zöldborsókrémlevest (680 Ft) valószínűleg nem kaptunk volna 1992-ben. Noha a borsó kicsit sem szezonális, a tejszínnel kavart habos cucc friss érzetet kelt. Ugyanígy dicséret illeti a gulyáslevest (950 Ft). Az évszaknak megfelelően sűrű, kellemesen ízesített, bolondság is lenne csípős paprikával tönkretenni. Már csak azért is, mert ritkán eszünk ilyen kiváló marhahúst.

Nem vetítenek a bécsi szelettel (1980 Ft) sem. Bevallják, hogy pulykából van, óriás pulykabécsinek hívják, és akkora, mint egy frizbi. Persze ettől még nem dobunk hátast, de még attól sem, hogy tisztességesen megcsinálták, viszont ha hozzátesszük a vele járó rokfortos jégsalátát, illetve az ár/érték arányt, akkor valóban jó választásnak tűnik.

Mint ahogy az eperhabos citromtorta (850 Ft) is. Nem a szokásos vajas rettenet, a tésztája sokkal frissebb és omlósabb a megszokottnál. Az eperhab talán lehetne kissé szerényebb, de ki lehet kerülni.

Mindent összeadva a Kis Péntek jó kis meglepetés egy borús hétköznapon, de azért a rádiót halkabbra vehetnék.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.