Ősszel már megemlékeztünk a Zeneakadémiával szemközti Korhelyről. Arról persze nem esett szó, hogy távozáskor szinte átestünk a szomszéd teraszán, amiről először azt hittük, nem is szomszéd – most ezt keressük fel. Úgy emlékszünk, egykor „magyaros jellegű” hely állt a Király utca sarkán, ám ez a mostani, azaz a Seasons bistro nem erdélyi fatányérossal kívánja meghódítani a közönséget. „A mediterrán életérzés és családunk hagyományos receptjei találkoznak a modern konyhatechnikával, és Magyarország csodás vidékeinek kézműves boraival. Az élet élvezete, az ételek és italok szeretete itt mindenkit megragad” – olvassuk ajánlójukban, ami után nem sokon múlt, hogy inkább másfelé keresgéljünk, ám a beharangozóban megemlítik az ún. Josper-kemencét, mint a tűzhelyek Rolls-Royce-át – nem kevesebbet állítván, hogy tudniillik „páratlan és egyedülálló ízvilágot ad ételeinknek”. Ez talán érdekesebb, mint a kézműves borok.
| ||
A hideg előétel, a padlizsán-körözött-tonhal felállású „krémes hármas” (1490 Ft) sajnos nem páratlan és nem egyedülálló. Kisebb mennyiségben welcome falatnak megjárná, önálló tételként kevésbé. A gulyáslevesről (980 Ft/csésze) sem hinnénk, hogy bárki turista odahaza elsőként erről áradozna, ha magyarországi élményeiről faggatják. Sokkal diszkrétebb és jellegtelenebb, mint a szokványos gulyások, ami azért nem is olyan nagy baj.
A tojásos lecsó (1890 Ft) annak ellenére tökéletes, hogy nem éppen az évszaknak (a „seasonnek”) megfelelő. Nem tudjuk eldönteni, hogy a szakács volt ügyes, vagy a híres-neves kemence, de nem is érdekes. A lényeg, hogy a kimondottan nyári étel télen is működik. A konfitált kacsacomb serpenyős krumplival (3350 Ft) is minden várakozásunkat felülmúlja. A kacsa omlik, mint az ostromlott hegyoldal, a krumpli ropog, mint a géppuska, ám egyiküket sem fenyegeti az ilyenkor szokásos legnagyobb veszély, a túlzott zsírozás.
Dobostortát eszünk a végén (790 Ft), ami elég rendhagyó desszert egy étteremben. Nem nagy ügy, de simán veri a cukrászdai átlagot.
