Kőbüfé

  • ételhordó
  • 2013. november 8.

Ételhordó

Tizenöt éve kúl ez a büfé - állítja az Ételhordó.

A Széchenyi-hegyen, a fogaskerekű végállomásán álló vendéglátóegységet a neve alapján bádogpultos talponállónak gondolná az ember, ám a jól értesültek tudják, hogy erről szó sincs. Nem afféle lacikonyha, amit piacokon látni, inkább egy jelentősebb turistaházra emlékeztet.
De mielőtt belemennénk a részletekbe, nem árt tudni, hogy a Kőbüfé vagy tizenöt éve számít kúlnak, tudja isten, hogy miért. Sikerét leginkább a magyar néplélektanban való jártasságának köszönheti a tulaj: üzletét arra a közismert tényre alapozta, hogy honfitársaink eredendően lusták, és kirándulás ürügyén is inkább valami vendéglátóhelyen múlatják az időt.

false

Lehet, hogy tévedünk, de emlékeink szerint a korai Kőbüfé inkább az italozások terepe volt, az ételválaszték kizárólag babgulyásra korlátozódott, ami a növekvő érdeklődés nyomán előbb rántott ilyen-olyanokkal egészült ki, majd jelentős áremelésekkel. Ma már csak azért nem mondják rá, hogy étterem, mert rendelni és fizetni is a pultnál kell, meg különben is, milyen lenne már, hogy "Kőbüfé étterem"?

Kedden, késő délután érkezünk, amikor nem a kapkodós tömegétkeztetés üli torát, bár a hely nem is kong az ürességtől. Lehetünk öten. Odabent régi úttörővasutas és fogasos képekkel próbálták feldobni a hangulatot, másfelől hatalmas televíziókészülékkel, amit stílszerűen a National Geographicra hangoltak.

A legnagyobb meglepetést a barátságos kiszolgálás jelenti - a régi hétvégi tapasztalatok alapján erre nem számítottunk.

A májgaluskalevest (990 Ft) kicsit elsózták, de a két nagyméretű gombócot (ez lenne a galuska?) szerencsére nem, így sikerült valamelyest egyensúlyba hozni a dolgot. A vadassal (1800 Ft) viszont nem nyúlunk mellé. Külön meglepetés, hogy a tálalás kifejezetten belvárosi: szögletes tányéron, "kompozícióban" a cucc, és nemcsak szépen elrendezett. Legfeljebb a zsemlegombóc és a marha aránya zavaró. Az utóbbit elég szűkmarkúan mérték, pedig épp az benne a truváj: rég ettünk ilyen zsenge és ízletes főtt húst.

Volt még egy (két darab) túrógombóc (850 Ft) is, de szóra sem érdemes.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.