Az autópálya és a gasztronómia kapcsolatát a benzinkutas szendvicsek és az ún. rágcsálnivalók határozzák meg, mivel a sztráda nem arra való, hogy hosszabb időre megálljunk. De mi van, ha ilyenkor tör ránk csillapíthatatlan éhség, és nem érjük be a nápolyival? Nos, a leggyakrabban mégis beérjük, ha mégsem, úgy a legközelebbi jelzett településen próbálunk szerencsét - nagyon kevés olyan hely van a pályák mentén, ahol rendesen lehet étkezni. Így hát, amikor a M7-esen, a Balaton felé menet, valamivel a 100-as kilométerkő után olyan táblát észlelünk, ami kést meg villát (és WC-t) jelöl, ám benzinkutat nem, nyomban lassítunk és letérünk. Először a takaros házikót vesszük észre, viszonylag tágas terasszal, de a Sztráda büfé feliratot is, ami semmi jót nem ígér. Már-már továbbhajtanánk, amikor meglátjuk, hogy a cégtáblára jóval kisebb betűkkel azt is ráírták: "restaurant". Fékezünk.
| ||
Az étlappal gyorsan végzünk, mivel olyan nem létezik. A pult melletti táblára írtakból választhatunk, a legnagyobb kínálat tojásrántottából ("reggelik") mutatkozik, az egyébként iszonyatosan kedves kiszolgáló hölgy büszkén jelenti ki: "kérhetjük keverve is". Elgondolkodtató egy kolbászos-hagymás mix, ám mivel dél már rég elmúlt, az ebédételekre koncentrálunk. A gulyásleves-marhapörkölt-pacal-rántott sertésszelet kvartettel fel is soroltuk az összes lehetőséget, az árak 2000 alatt - kár, hogy nem Wartburg kombival érkeztünk, akkor tán kedvezményt is kapunk, és tényleg már csak az hiányzik, hogy a mellékhelyiségből Dévényi Tibor ugorjon elő, és szeretettel köszöntsön bennünket az "évezred retróbuliján". De ha már a mellékhelyiségnél tartunk, a vécéajtóra filccel írt "Ha a wc maszatos / fogd a kefét aranyos / mindannyiunk örömére / sikáld a csészét hófehérre!!!" versikét a használatiutasítás-líra gyöngyszemeként értékeljük.
De minden jó, ha a vége jó! A pacalt leszámítva mindent berendelünk, és jól tesszük! Az ételek egytől egyig a vártnál sokkal magasabb nívót képviselnek, leginkább annak köszönhetően, hogy frissen érkeztek asztalunkra. Persze egyik sem egy nagy truváj, de ha az átlagos kifőzdét tekintjük alapnak, akkor a húsok és a köretek is (tarhonya, ill. sült krumpli) jóval átlag felettiek, a kovászos uborka pedig kifejezetten emlékezetes. Legközelebb egy igazi éttermet keresünk. Az autópálya mellett is.
