Pesti Mese

  • ételhordó
  • 2014. január 9.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársa a Lövölde tér felé indult - Páger Antallal meg egy tűrhető gulyással találkozott.
false

A Szív utca Andrássy út és Lövölde tér közötti szakaszán annyira váratlan, hogy szembejön velünk egy kifőzdénél magasabb kvalitású étterem, hogy elsőre elmegyünk mellette. Aztán csak visszasomfordálunk, hiszen birtokunkban van némi információ, például láttuk a honlapon az ajánló versikét, ami a naiv reklámköltészet legjobb pillanatait idézi. "Egyszer egy királyfi mit gondolt magában? Egy éttermet kellene nyitni a belváros forgatagában. (...) Sok jó ember kis helyen is elfér, gyere hát el közénk. Nálunk az ebéd vagy vacsora igazán jó móka, legyen az üzleti, magán vagy randi találka. Térj be hozzánk nap mint nap, menüvel várunk mindennap." Tényleg van menü 850-ért, sőt, az is kiderül, legalábbis erre következtetünk a filmkockás logóból, hogy az elnevezés sokkal konkrétabb holmi szóviccnél: az 1937-ben készült magyar filmre emlékezik, amiben Páger Antal csapja a szelet Turay Idának. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy kis hely lenne - tágas alsó szint, még a zongorának is jut hely, és van még egy szintén méretes galéria is. Nyerstéglával és régi fotográfiákkal próbálják feldobni az amúgy "dizájnos" belső teret.

Noha a versben csak a menüről tesznek említést, az étlap nagyobb izgalmakat tartogat. Előételként bizonyos spenótos, zöldspárgás batyut kérünk fokhagymás krémmel (1950 Ft), ami szép is, meg okos is, de valahogy hiányoznak belőle az ízek. A libamájpástétom fonott kalácson (1650 Ft) valóságos kavalkád ehhez képest, legfeljebb a "pastétomság" kelt gyanút. Maradjunk annyiban, hogy nem rossz. A hidegre való tekintettel gulyást rendelünk (1100 Ft), mondhatnánk azt is, hogy tizenkilencre lapot. De miért pont most ne lehetne szerencsénk? A Pesti Mese gulyása nem alibizik (rágós és/vagy kevés hús, túlzott paprika- és sóhasználat, széthagymázás stb.), miközben műfajához mérten kifejezetten könnyed. Ha rajtunk múlna, ezt kínálnánk az összes külföldi turistának, de nem rajtunk múlik. Az est fénypontjának a szarvasgerincet (3250 Ft) kérjük, amit almákkal és gombás vadrizzsel raknak elénk. Váratlan fordulat, hogy látványra és harapásra is leginkább egy marhasteakre emlékeztet. Egy jó marhasteakre, ezért egyáltalán nem bánjuk.

Mogyorókrémes linzerrel (750 Ft) zárunk, ami valóban mogyorókrémes, azt viszont azóta sem tudtuk kitalálni, hogy miért hívják linzernek.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.