Pesti Mese

  • ételhordó
  • 2014. január 9.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársa a Lövölde tér felé indult - Páger Antallal meg egy tűrhető gulyással találkozott.
false

A Szív utca Andrássy út és Lövölde tér közötti szakaszán annyira váratlan, hogy szembejön velünk egy kifőzdénél magasabb kvalitású étterem, hogy elsőre elmegyünk mellette. Aztán csak visszasomfordálunk, hiszen birtokunkban van némi információ, például láttuk a honlapon az ajánló versikét, ami a naiv reklámköltészet legjobb pillanatait idézi. "Egyszer egy királyfi mit gondolt magában? Egy éttermet kellene nyitni a belváros forgatagában. (...) Sok jó ember kis helyen is elfér, gyere hát el közénk. Nálunk az ebéd vagy vacsora igazán jó móka, legyen az üzleti, magán vagy randi találka. Térj be hozzánk nap mint nap, menüvel várunk mindennap." Tényleg van menü 850-ért, sőt, az is kiderül, legalábbis erre következtetünk a filmkockás logóból, hogy az elnevezés sokkal konkrétabb holmi szóviccnél: az 1937-ben készült magyar filmre emlékezik, amiben Páger Antal csapja a szelet Turay Idának. Az viszont egyáltalán nem igaz, hogy kis hely lenne - tágas alsó szint, még a zongorának is jut hely, és van még egy szintén méretes galéria is. Nyerstéglával és régi fotográfiákkal próbálják feldobni az amúgy "dizájnos" belső teret.

Noha a versben csak a menüről tesznek említést, az étlap nagyobb izgalmakat tartogat. Előételként bizonyos spenótos, zöldspárgás batyut kérünk fokhagymás krémmel (1950 Ft), ami szép is, meg okos is, de valahogy hiányoznak belőle az ízek. A libamájpástétom fonott kalácson (1650 Ft) valóságos kavalkád ehhez képest, legfeljebb a "pastétomság" kelt gyanút. Maradjunk annyiban, hogy nem rossz. A hidegre való tekintettel gulyást rendelünk (1100 Ft), mondhatnánk azt is, hogy tizenkilencre lapot. De miért pont most ne lehetne szerencsénk? A Pesti Mese gulyása nem alibizik (rágós és/vagy kevés hús, túlzott paprika- és sóhasználat, széthagymázás stb.), miközben műfajához mérten kifejezetten könnyed. Ha rajtunk múlna, ezt kínálnánk az összes külföldi turistának, de nem rajtunk múlik. Az est fénypontjának a szarvasgerincet (3250 Ft) kérjük, amit almákkal és gombás vadrizzsel raknak elénk. Váratlan fordulat, hogy látványra és harapásra is leginkább egy marhasteakre emlékeztet. Egy jó marhasteakre, ezért egyáltalán nem bánjuk.

Mogyorókrémes linzerrel (750 Ft) zárunk, ami valóban mogyorókrémes, azt viszont azóta sem tudtuk kitalálni, hogy miért hívják linzernek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.