Finomító kantin

  • ételhordó
  • 2015. január 30.

Ételhordó

Street food burgerszagban.

A magyar közétkeztetésben a „street food” éve volt a tavalyi. Aki evvel vitába száll, és mást hoz ki menőbbnek, menjen a Kereskedelmi és Vendéglátó-

ipari Múzeumba teremőrnek! Csakhogy a street food valójában nem is street food, inkább arról van szó, hogy e névmágia nyomán burgerezők tömege nyílt. Ha rosszmájúak akarunk lenni, mondhatnánk azt is, hogy a burger korunk brassóija: megfelelő fűszerezéssel mindent el lehet adni burgerként.

false

Nos, mostani helyünk is ezt a zsákbamacskát árulja, de legalább nem romkocsmák ölelik. Budán van, a Széna téri távolsági buszvégállomás közelében, a Varsányi Irén utcában, és miként a régi henteseknél, itt is a kirakatban megy a fogyasztás. A névválasztás telitalálat lehetne, hiszen a „küldetést” hívatott kifejezni – csakhogy a finomító szavunkra olyan erőteljesen ült rá a vegyipar, hogy abból még molnár vagy napraforgó-préselő sem tudna étvágygerjesztő hangulatot teremteni. Mi több, előhozza belőlünk mindazt, amivel kezdtünk, a  street fooddal kapcsolatos előítéleteinket. Belépéskor sokkal inkább az „olajfaló”, „olajütő” szavak kavarognak bennünk, nem az, amit az ajánlóban olvastunk: „Gyorsan és vidáman, friss alapanyagokból készítjük a friss leveseket, burgereket, szendvicseket és salátákat. Bármilyen rövid is legyen az ebédidőd, itt gyorsan FRISS ebédhez jutsz, amit szívesen becsomagolunk neked elvitelre is. És nálunk a vacsora sem olyan, mint a kutyáé, minden munkanapon elérhető.” Nos, lehet, hogy másnak gerjedelmet és ihletet jelent a mindent betöltő burgerszag, de talán nem ártana kidolgozni egy B tervet. A többit aláírjuk.

Kérni a pultnál kell, a rendelés felvétele tényleg jól megy, a cuccok gyorsan elkészülnek, és az árakkal sincsenek annyira elszállva, mint a Kazinczy–Király környékén. A tejszínes zellérkrémleves (590 Ft) szinte gyógyászati értékű most, inf­luenzajárvány idején, a Cézár saláta (990 Ft) üdítő az ilyenkor szokásos rongyokhoz képest, amiket szintén salátának neveznek. Kétféle hamburgert próbálunk ki, a simát (990 Ft) és a bárányosat (1290 Ft), nincs okunk panaszra: kellemes pogácsák, jó fűszerezés, kiváló zsemle, észrevehető különbség a kétféle hús között. Akarhatnánk többet?

Desszert csak egy van, egy igen sajátos császármorzsa (490 Ft). Ribizlilekvárral („raguval”) bonyolították, papírpohárba tálalták, túl édes. Apropó, papírpohár! A levest is ilyenbe kaptuk, a salátát dobozban, a burgert papírtálcán. És csak műanyag eszcájgjuk van. Oké, hogy street food meg minden, de házon belül talán lehetnének rendhagyóbbak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.