Valaha a Szóda volt a legmenőbb hely a Wesselényi utcában, most egy a sok közül, ráadásul nyáron reménytelenül zárt. Valószínűleg e kihasználatlanság nyomán született az ötlet, hogy az egyik felét étteremmé alakítsák át. Így lett belőle, úgy másfél éve, Gettó gulyás, de a név nem színtiszta jófejeskedés (netán provokáció), a választékot ugyanis egytálételekre hegyezték ki.
Mondhatnánk azt is, hogy a Gettó gulyás „magyaros” hely, hiszen ma már szerencsére egyre több az olyan vendéglő, ahol e kifejezés nem a májgombócleves – rántott sertésborda – somlói galuska hármast takarja, hanem azokat a hétköznapi fogásokat is (töltött paprika, lecsó, cvekedli stb.), melyek csak a közelmúltban hódították meg az étlapokat, korábban inkább otthon készültek. A Wesselényi utcában leginkább a pörkölteknek áll a zászló, bár – mint később kiderül – külsőre máshogy néznek ki, mint a vidéki nagymama vagy a külföldi telekszomszéd művei.
| ||
A krumplilevesben (850 Ft) a fűszerpaprika dominál, de lágyabb és könnyebb a megszokottnál. Ennél is jobban örülünk, hogy kiváló csipetkét tettek bele, és ugyan semmiféle húsáru nincs benne, mégsem okoz gondot beleképzelni a kolbászkarikákat. Lágyabb és könnyebb a szokottnál a gombapaprikás is (1950 Ft), de a hazaihoz képest nagy különbség, hogy többféle gombát használtak. A fűszerezés is szembemegy az egyhangúsággal, és akkor még nem is beszéltünk a szinte tökéletes tojásos nokedliről. Még ehhez képest is légies a túrós csuszás borjúpörkölt (3150 Ft), ennek ráadásul a kiszerelése is emlékezetes, legalábbis, ami a köretet illeti: a csuszát két hengerbe formázták úgy, hogy az „abroncsa” a szalonna. Ennek ellenére teljesen egységbe forr, mintha magától összekeveredne. Ugyancsak dicséret illeti a vörösboros marhapörköltet (2350 Ft), a hús itt is első osztályú, és igaz, hogy picit túlzottnak tűnik a boríz, viszont a hozzá adott házi tarhonya egyszerűen frenetikus. Magában is megállná a helyét. Még porcukorral is.
A túrógombóc (1120 Ft) megint nagyszerű, de itt is a könnyedséget kell elsősorban kiemelnünk. Jóllakottan, de cseppet sem elnehezülve állunk fel az asztaltól. Lehet ennél nagyobb dicséretet mondani egy olyan helyre, ami „pörköltözőként” hirdeti magát?
