Már többször is megénekeltük a XI. kerületi Mészöly utca Bartók Béla út sarkán álló egykori kocsmahivatal 21. századi próbálkozásait (Étel, hordó, Magyar Narancs, 2009. december 3., 2015. június 5.). Az volt bennük a közös, hogy a cseppet sem dicsőséges múltat igyekeztek végképp eltörölni: előbb steakhouse-ként, aztán osztrák sörházként próbáltak fátylat borítani a 20. század koszos sörözőjére, ám úgy tűnik, sem a hosszabb, sem a rövidebb nemzetközi kitekintés nem hozta a várt eredményt. Most megint nevet és profilt váltottak.
| ||
A Gőgös Gúnár kisiskolás emlékeket idéz, elsőre eszünkbe sem jut, hogy ennyi erővel – csak a jelentést figyelve – Beképzelt Majomnak is hívhatnák a helyet, ami külsőre semmit nem változott osztrák sörházi jelmezéhez képest. Fehér falak, kockás abrosz, sörreklámok. De az étlapon hiába keresnénk húskenyeret meg kajzersmarnit, helyükbe mindenféle magyaros dolgok léptek, bár a snitzel és az ún. burgenlandi palacsinta megmaradt, ahogy a Stiegl-sörcsapot (360 Ft/3 dl, 590 Ft/5 dl) sem vitte magával a változtatni akarás szelleme.
A húsleves (890 Ft) gazdag és jóízű, ám a húsos vonalon (kacsa, pulyka, csirke vegyesen) finnyánk útját állja a maradéktalan örömnek: a csontokról lemálló darabokat, illetve a nyakat, a bőrt képtelenek vagyunk csupán hagyománytiszteletként kezelni, inkább oda sem nézünk, úgy próbáljuk megenni. A pljeskavicát (1780 Ft) elsózták, az ajvár jellegtelen, a zöldköret íztelen, egyedül a sült krumpli értékelhető: egy strandon simán megdicsérnénk. Túl sós a marhapörkölt is (1880 Ft), de már nem a „megfutott kézre” gondolunk, inkább arra, hogy ezzel csak a hús silány minőségét próbálják elfedni. A galuskaköret gépinek tűnik. A mélypont mégis a harcsapörkölt (2480 Ft): mellékíze van, ráadásul szálkás részek vannak benne, amikor meg nem, túl zsírosnak érezni az egészet.
Nem menti a helyzetet az említett burgenlandi palacsinta (680 Ft) sem. A hideg tésztában fáradt barackbefőtt, s a ráöntött vaníliapuding és a tejszínhab csak ront rajta.
Mi lenne itt sör nélkül?
