Gottier

  • ételhordó
  • 2017. február 24.

Ételhordó

false

Csupán egy kávét akartunk meginni a Gellért térnél, beestünk hát az Orlay utca sarkán a Gottier caféba (Bartók Béla út 9.). Már kívülről is roppant alkalmasnak tűnt, bent pedig végképp egyértelművé vált, hogy jó helyre jöttünk. Kellemesen régimódi berendezés, pompás illatok, a helyiséget uraló üvegpultban jóképű sütemények. „A csészék, a kannák melegen tartva, a szendvicsek frissen készítve, a felszolgáló kisasszonyok tettre készen állnak az újabb terítéshez.” Ezt már később, a honlapjukon olvastuk – túlzó, de jól visszaadja azt a hangulatot, amit az első pillanattól éreztünk. Ráadásul az árlapon nemcsak kávékat, teákat, süteményeket, szeszesitalokat, de „rendes ételeket” is találni, amiket kétféle levessel együtt lehet rendelni 2000 forint alatti árakon. Nem is kértünk kávét.

A gulyáslevesből a húst dicsérnénk, a többi a turistamenük átlagát hozza. Az ún. provanszi hagymalevesben viszont a bazsalikom minden ízt elnyom, még a hagymáét és a mellé adott sajtos pirítósét is. A fish and chipsben (1490 Ft) a hal átlagos, a panír fáradt, viszont a sült krumpli emlékezetes. A húsos lasagne (1590 Ft) előre gyártottnak tűnik, és száraz is az egész. E nem túlzottan erős mezőnyben a lecsót (1290 Ft) tekintjük abszolút nyertesnek. De nem panaszkodunk. Igaz, hogy Gottierban az ételek másodlagosak, mégis sokkal jobb egy ilyen szolgáltatás, mint a hasonló helyeken hasonló céllal tartott melegszendvics és mirelit pizza páros. Ami pedig a lényeget illeti: a gesztenyés-meggyes torta (650 Ft) és a csokis-málnás „paleo-sütemény” (690 Ft) a legjobb cukrászdák kínálatát idézi, szóval sajnáljuk az elmaradt kávét.

Figyelmébe ajánljuk

Szövet

A németországi muszlimok különböző, olykor egymással ellenséges viszonyban álló közösségei a nyugati értékrend elutasításában mélységesen egyetértenek.

Nietzsche halott

Korunk erős realizmuskényszere olykor egészen elfeledteti velünk, hogy bármit csinálhatunk, s csak akkor szab határt a józan ész, ha hagyjuk.