Gottier

  • ételhordó
  • 2017. február 24.

Ételhordó

false

Csupán egy kávét akartunk meginni a Gellért térnél, beestünk hát az Orlay utca sarkán a Gottier caféba (Bartók Béla út 9.). Már kívülről is roppant alkalmasnak tűnt, bent pedig végképp egyértelművé vált, hogy jó helyre jöttünk. Kellemesen régimódi berendezés, pompás illatok, a helyiséget uraló üvegpultban jóképű sütemények. „A csészék, a kannák melegen tartva, a szendvicsek frissen készítve, a felszolgáló kisasszonyok tettre készen állnak az újabb terítéshez.” Ezt már később, a honlapjukon olvastuk – túlzó, de jól visszaadja azt a hangulatot, amit az első pillanattól éreztünk. Ráadásul az árlapon nemcsak kávékat, teákat, süteményeket, szeszesitalokat, de „rendes ételeket” is találni, amiket kétféle levessel együtt lehet rendelni 2000 forint alatti árakon. Nem is kértünk kávét.

A gulyáslevesből a húst dicsérnénk, a többi a turistamenük átlagát hozza. Az ún. provanszi hagymalevesben viszont a bazsalikom minden ízt elnyom, még a hagymáét és a mellé adott sajtos pirítósét is. A fish and chipsben (1490 Ft) a hal átlagos, a panír fáradt, viszont a sült krumpli emlékezetes. A húsos lasagne (1590 Ft) előre gyártottnak tűnik, és száraz is az egész. E nem túlzottan erős mezőnyben a lecsót (1290 Ft) tekintjük abszolút nyertesnek. De nem panaszkodunk. Igaz, hogy Gottierban az ételek másodlagosak, mégis sokkal jobb egy ilyen szolgáltatás, mint a hasonló helyeken hasonló céllal tartott melegszendvics és mirelit pizza páros. Ami pedig a lényeget illeti: a gesztenyés-meggyes torta (650 Ft) és a csokis-málnás „paleo-sütemény” (690 Ft) a legjobb cukrászdák kínálatát idézi, szóval sajnáljuk az elmaradt kávét.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.