étel, hordó

Fenyő – Budaörs

  • ételhordó
  • 2017. április 9.

Ételhordó

A leggazdagabbnak mondott város olyan, mintha nem is volna. Összenőtt Budapesttel, autón érkezve csak a helységnévtábla jelzi, hogy itt valami más kezdődik. Átlagos családi házak és átlagos presszók szegélyezik a főutat, a parkoló autókból sem következtethetünk fantasztikus jólétre, bár nagy szegénységre sem. Az első lámpás kereszteződésnél (Átlós út) kanyarodunk jobbra az 1-esről, amit itt már Budapesti útnak neveznek. Megteszünk pár száz métert, és balra, a Rózsa utcában már nem is kisvárosi, hanem falusias hangulat uralkodik. A 20. szám alatt található Fenyőt inkább szolgáltatóháznak mondanánk, mint kisvendéglőnek, nemcsak számos különterme, de bowling-pályája is van, jó, hogy kulcsmásolást nem vállalnak. Ennek ellenére otthonos „jellegű”; vasárnap, ebédidőben mintha a nagycsaládosok egyesületének közgyűlése zajlana, csak épp megfeledkeztek a gyerekmegőrzőről. A személyzet tettrekészségét mutatja, hogy tudnak helyet szorítani nekünk is.

Noha honlapjukon bővebb bemutatkozás nincs, sokatmondó, hogy azt hirdetik büszkén, hogy „alapítva 1982-ben”. Tény, hogy 37 év tisztes teljesítmény, de elsőre az tűnik fel, hogy azóta nem nagyon variálhattak az étlapon. Csupa régmúltból ismerős tétel, egyedül a milánói erőleves (500 Ft) a kakukktojás. Nem nagy ügy, sonkát és sajtot tettek az erőlevesbe, gépsonkát és gépsajtot. A tojással jobban jártunk volna. S persze azzal is, ha nem jut eszünkbe a nyolcvanas évek elejének legdurvább éttermi fogása, a milánói sertésborda – kizárólag a név miatt. Szerencsére azt még itt sem kínálják. De a rántott sertésborda (1400 Ft) nem hiányzik. Rizibizivel (500 Ft) és krumplipürével (500 Ft) kérjük, az első vállalható, a második sós, a hús viszont százszorta jobb annál, ami az emlékeinkben él. A paradicsomsaláta (500 Ft) semmilyen. Más a helyzet az Orly-módra készített fogassal (2300 Ft). Bőséges és rendezett, ám a tésztája olajos, a halon érezni valami mellékízt. De ne legyünk szőrösszívűek, a maga nemében tökéletes hely: úgy repít vissza 1982-be, mint egy időgép.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.