étel, hordó

Fenyő – Budaörs

  • ételhordó
  • 2017. április 9.

Ételhordó

A leggazdagabbnak mondott város olyan, mintha nem is volna. Összenőtt Budapesttel, autón érkezve csak a helységnévtábla jelzi, hogy itt valami más kezdődik. Átlagos családi házak és átlagos presszók szegélyezik a főutat, a parkoló autókból sem következtethetünk fantasztikus jólétre, bár nagy szegénységre sem. Az első lámpás kereszteződésnél (Átlós út) kanyarodunk jobbra az 1-esről, amit itt már Budapesti útnak neveznek. Megteszünk pár száz métert, és balra, a Rózsa utcában már nem is kisvárosi, hanem falusias hangulat uralkodik. A 20. szám alatt található Fenyőt inkább szolgáltatóháznak mondanánk, mint kisvendéglőnek, nemcsak számos különterme, de bowling-pályája is van, jó, hogy kulcsmásolást nem vállalnak. Ennek ellenére otthonos „jellegű”; vasárnap, ebédidőben mintha a nagycsaládosok egyesületének közgyűlése zajlana, csak épp megfeledkeztek a gyerekmegőrzőről. A személyzet tettrekészségét mutatja, hogy tudnak helyet szorítani nekünk is.

Noha honlapjukon bővebb bemutatkozás nincs, sokatmondó, hogy azt hirdetik büszkén, hogy „alapítva 1982-ben”. Tény, hogy 37 év tisztes teljesítmény, de elsőre az tűnik fel, hogy azóta nem nagyon variálhattak az étlapon. Csupa régmúltból ismerős tétel, egyedül a milánói erőleves (500 Ft) a kakukktojás. Nem nagy ügy, sonkát és sajtot tettek az erőlevesbe, gépsonkát és gépsajtot. A tojással jobban jártunk volna. S persze azzal is, ha nem jut eszünkbe a nyolcvanas évek elejének legdurvább éttermi fogása, a milánói sertésborda – kizárólag a név miatt. Szerencsére azt még itt sem kínálják. De a rántott sertésborda (1400 Ft) nem hiányzik. Rizibizivel (500 Ft) és krumplipürével (500 Ft) kérjük, az első vállalható, a második sós, a hús viszont százszorta jobb annál, ami az emlékeinkben él. A paradicsomsaláta (500 Ft) semmilyen. Más a helyzet az Orly-módra készített fogassal (2300 Ft). Bőséges és rendezett, ám a tésztája olajos, a halon érezni valami mellékízt. De ne legyünk szőrösszívűek, a maga nemében tökéletes hely: úgy repít vissza 1982-be, mint egy időgép.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.