A híres szállodát 1937–1939 között építették, de csak pár évig működött az eredeti elképzelés szerint, luxushotelként. A mindenféle hercegek és grófok mellett olyan sztárok is a törzsvendégei voltak, mint Karády Katalin. A háború után a dolgozók vehették birtokukba, szakszervezeti üdülő lett belőle, és az is maradt a rendváltásig. Érdekesség, hogy 1954-ben utasították az üdülő vezetőségét, hogy a 108-as és az abból nyíló 107-es, erkélyes szobákat tartsák fenn Kodály Zoltán és felesége pihenési céljaira.
| ||
Az 1990-es években úgy lett ismét „grand hotel”, hogy sokáig hozzá sem nyúltak. Jelenleg wellnesshotelként működik, és úgy tűnik, megint jönnek sztárok. A honlapjukon olvassuk: „A Hunguest Grandhotel Galya Szinetár Dóra egyik kedvenc tartózkodási helye!”
A szálló éttermét Panorámának nevezik, és valóban csodálatos kilátás nyílik teraszáról, kár, hogy az időjárás nem a mi oldalunkon áll. De más sem. Csütörtökön, késő délután egyedüliként várjuk a kiszolgálást, a személyzet energiáit láthatóan a svédasztalos vacsora előkészületei kötik le. Ennek ellenére udvariasak, mi pedig egyáltalán nem bánjuk, hogy az ételek viszonylag hosszú átfutási idővel érkeznek. A húsos batyu paprikamártással (1200 Ft) tulajdonképpen hortobágyi húsos palacsinta, bár a töltelék igényesebb a szokásosnál. A tésztáról és az öntetről nem mondható el ugyanez. A galyai húsleves gombával (700 Ft) kellemes, a belevalók is hozzák az átlagot, de helyi különlegességnek nem mondanánk. Sokkal több a juhtúrós csirkemellről (2200 Ft) sem állítható. Rendesen megcsinálták, még vállalható alapanyagokból, de legfeljebb akkor lenne emlékezetes, ha az éhhaláltól mentett volna meg. Ellenben a fűszeres vaddisznópörkölt (2700 Ft) átlagon felüli. A húsról még véletlenül se jutna eszünkbe a cipőtalp, s annak is örülünk, hogy nem érezni benne vörösbort. Legalábbis úgy, ahogy ilyenkor a vörösbort érezni szokás. A széles metélt köretnek telitalálat.
A fagylaltkehelyről (900 Ft) nem mondhatunk ilyen szépeket. Jól megpakolták konzervgyümölccsel és bolti jégkrémekkel.
