A pesti Dunakanyar első állomására annyira rátelepedik a panelrengeteg, az ipari „jelleg”, no meg Magyarország egyik legnagyobb bevásárlóközpont-komplexuma, hogy lámpással kell keresnünk a romantikát. De nem olyan bonyolult. Egyszerűen le kell menni a Duna-partra, és hátat fordítani mindennek. A folyó és a szemközti Horány kontúrjai elfeledtetik az összes rossz élményt; tényleg egy másik világba érkeztünk.
| ||
Valami hasonlót gondolhattak azok is, akik a révkikötőtől pár lépésre húztak fel házat, s rendeztek be panziót, éttermet. Azt nem vizsgáltuk, hogy a pofonegyszerű Part nevet viselő létesítmény szállodaként hogyan működik, ám afelől nem lehet kétségünk, hogy étteremként pörög.
Sajnos nincs még olyan jó idő, hogy a Dunára néző teraszra kiüljünk, bent pedig várni kell vagy negyedórát, míg helyet kapunk, viszont utána… Mint a karikacsapás. A felszolgálás szervezett, minden időben érkezik, udvariasak, nem tolakodók.
A padlizsánkrém házi kenyérrel (950 Ft) kellemes, bár inkább a kenyeret jegyezzük meg, a tonhalkrémnél (950 Ft) ugyanez a felállás. A tyúkhúsleves maceszgombóccal (950 Ft) kiváló, a leves valóban aranyszínű, és nagyon rossz lett volna, ha belebarmoljuk az ajánlott erős paprikát. A csészéhez arányos méretű gombóc kicsit édeskés, de épp ezért kitűnően passzol a leves sós ízeihez. Merész választás a fehérborral párolt fekete kagyló (3000 Ft), de érdemes bátornak lenni. Ahhoz képest, hogy hol vagyunk, makulátlan az alapanyag, és kimondottan jót tesz neki a nem éppen megszokott zöldségköret. A gnocchi csipős paradicsommártással és mozzarellával (2500 Ft) tényleg nagyon csíp, de azért a paradicsomot is érezni. S azt is, hogy nem ipari gnocchival dolgoznak. A sajtban bundázott csirke joghurtos salátával (2900 Ft) olvasva elég jó ötletnek tűnik, de sajnos a „rásült” sajt csak ront a kiváló húson. Szárazzá és túlsózottá válik az egész, mennyivel jobb lenne, mondjuk, kukoricapehellyel, ha már a hagyományos panírt kerülik.
A desszertnél megint csak ámulunk. A csokoládéfelfújt vaníliafagylalttal (1400 Ft) annyira szép, hogy alig merünk hozzányúlni. A végén persze győz a kíváncsiság.
