étel, hordó

Olíva bisztró – Székesfehérvár

  • ételhordó
  • 2016.05.05 20:18

Ételhordó

Ötcsillagos saláta helybélieknek
false

Rend és tisztaság, tonnányi díszburkolat, terasz terasz hátán, barátságos kiszolgálás. Székesfehérvár belvárosa ugyanolyan klassz hely, mint a többi magyar megyeközpont, de miért merészkednénk a sétálóutcán túl? Mindenhol csak lakótelepeket látunk, esetleg ún. logisztikai központokat, amelyek egykor a magyar ipar dicsőségét hirdető gyárak voltak. Ez már egyáltalán nem olyan barátságos, csakhogy a többség nem műemlék házakban vagy sétálóutcákban lakik, és nem is jár turistáskodni saját belvárosába. Mindez azért érdekes, mert a fehérvári Olíva bisztró olyan környéken található, ahová nem nagyon járnak idegenek. Papíron talán Székesfehérvár belvárosának számít a Palotai út 58., de csak átlagos családi házak és négyemeletes házgyáriak színesítik a környezetet. Egy közepes méretű szupermarket az igazodási pont, mögötte áll a vendéglátóhely, egykor talán orvosi rendelő vagy ügyfélszolgálati iroda lehetett, mert még így, kicsinosítva, olajzöldre festve is az ugrik be elsőnek. De itt abba is hagyhatjuk a retrózást, hiszen egyértelmű, hogy az Olíva imázsát, arculatát kitalálták, utána tisztességesen berendezték és dekorálták, ami egy szimpla „faloda” esetében teljesen felesleges lett volna. Így viszont simán át lehetne hordani az egészet nemhogy Fehérvár belvárosába, de Pestre, a Liszt Ferenc térre is.

Noha az étlapon elsősorban a pizzák és a burgerek játszanak, találhatunk itt „rendes” ételeket is, a névhez illően főleg olaszos dolgokat. A bazsalikomos paradicsomleves (570 Ft) sűrű, akár egy főzelék, ami a kisebbik baj. Sokkal nagyobb, hogy a bazsalikom helyett szinte kizárólag a hagymát érezni, de olyan intenzitással, ami még a rászórt sajtot is elnyomja. Az erdeigomba-leves rozmaringgal (570 Ft) már sokkal jobb, és nemcsak azért, mert kevésbé sűrű, és van benne rozmaring.

A hazai gyakorlattól eltérően a scampi spagettin (1890 Ft) nemcsak mutatóban van egy darab rákocska. Rendesen telepakolták a tésztát, és a fokhagymás szósz is jót tett neki. Jól sikerült a csirkemell caprese bivalymozzarellával és pestóval is (1750 Ft) – a saláta magában is ötcsillagos, de azért örvendetes, hogy a csirkét is tisztességesen elkészítették. Egyedül a pestóval volt bajunk, mintha kihagyták volna belőle az ízeket.

Az olaszozás ellensúlyozására somlói galuskával (650 Ft) zárunk, ami ugyan hozza az átlagot, azonban teljesen lenullázza azt a könnyedséget, amit a paradicsomlevest leszámítva addig éreztünk.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.