Vajon száz év múlva a Dumaszínház bölcsőjére, a Rumbach Sebestyén utca és a Madách Imre út sarkán álló Godot kávéházra ugyanolyan emelkedett lélekkel emlékeznek, mint a maiak a Centrálra vagy a Hadikra? Mert az kétségtelen, hogy akik a 2000-es évek elején itt szórták humorbombáikat, ma a legnépszerűbb nevettetőknek számítanak, és az is igaz, hogy letaszították trónusukról a humor olyan nagyágyúit, mint Maksa Zoltán vagy a Markos–Nádas-duó, de ettől nem váltak legendává. Miért váltak volna?
| ||
És hát a Godot kávéház sem vált azzá. Cáfolhatatlan, hogy jó helyen van és jó időben, de 2013-ban már új nevet kapott, úgy hívták – kapaszkodjanak meg! –, hogy „Csináltam neked egy éttermet, és ez sem elég…” És tényleg nem volt elég, noha mindenféle gasztrobloggerek szuperlatívuszokban énekelték meg. Most viszont megint a ló túlsó oldalán ügetve Konyhának hívják a helyet, és megint csak szépeket hallani róla.
Péntek késő délután csak a szerencsének köszönhetjük, hogy van szabad asztal, kb. akkora, mintha egy szűk vasúti fülkében foglalnánk helyet – óvatosan kell a könyökkel mozogni, nehogy arcul csapjuk az asztalszomszédot. A kiszolgálás udvariasan lesajnáló, a választék szerény, de ígéretes. A japáni szuperlevessel, a ramennel (1900 Ft) magasra kerül a léc. Mindenből a legjobb, legyen szó gombáról, szójaolajról, hagymáról, rizstésztáról, a legcsodásabb azonban a vékonyra szelt főtt marha. Tényleg elolvadt a szánkban.
A kacsamell (3600 Ft) ugyancsak kiválóan elkészített húsnemű. Kár, hogy a batátapürés, szilvás és lila burgonyás köretből az utóbbi a legbőségesebb, merthogy az inkább csak optikai tuning a másik kettőhöz képest. Könnyű és kellemes a zöldséges töltött káposzta (2100 Ft), valamennyire húsos illúziót is okoz, bár az alaplé túl paradicsomos.
A fehér csokis túrótorta (1050 Ft) újra hibátlan, úgyhogy: irány a Konyha! Viszont ha kényelmesen szeretnénk elkölteni a vacsorát, foglaljunk két- vagy még inkább három asztalt!
