Számos elcseszett pontját felsorolhatnánk fővárosunknak, ám a metróvégállomás nyomán Újpest-Központnak nevezett kereszteződés legfeljebb a Kálvin térhez mérhető. Panelt, nyolcvanas évekbeli szolgáltatóházat éppúgy találni itt, mint tekintélyes városházát 1909-ből, három-négy emeletes bérkaszárnyákat kicsit későbbről, szocreál nagyáruházat, és akkor még nem is ejtettünk szót az István téri piacról.
| ||
Persze a "jövő" is képviselteti magát, nézzék csak meg, milyen kafa díszburkolatot kapott a városházát a piactól elválasztó placc, ahová pár év múlva úgy eszi be magát a lángos és savanyú káposzta szaga, hogy az akkori járókelőknek fel sem fog tűnni.
De azért mégse gondoljuk, hogy errefelé csak a retró lila árnya kísért. Az 1927-ben épült ún. Cyklop-házban, amelynek sarki (István út-István tér) üzlethelyiségében 84 éven át hentesüzlet működött, olyan létesítmény nyílt nemrégiben, amit inkább a Ráday utcába tippelnénk.
A Központ bisztró nem klasszikus étterem, inkább afféle kávézó, ahol enni is lehet, viszont az a kevés, amit az étlapon látunk, igen vonzó. Sajnos a hűs eperleves citromfüves spárgával (790 Ft) nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, legfeljebb felhívja a figyelmet, hogy egyáltalán nem ördögtől való e kombináció. Csakhogy ahhoz több kellene a konzervspárgánál és a túlságosan sűrű, már-már a közérti szörpre emlékeztető édes levesnél.
Ilyen előzmények után kissé gyanakodva nyúlunk a thai bélszínsalátához (2250 Ft), de felesleges az aggodalom. Noha legfeljebb az egzotikus fűszerezés miatt mondhatnánk thainak, bánja a fene, hiszen a zöldek és a hús is egészen kitűnő! Ugyanezt mondhatjuk a bundás mangalicakarajról (2190 Ft) is, amit - ez külön öröm - krumplisalátával mérnek. Adhatnák bécsi szeletként is, de - ahogy a dalban mondják - a becsület ennél mégis többet ér. Meg aztán minek? A karaj felveszi a versenyt bármilyen borjúszelettel.
Nehezen kezdtük, a vége se jó, a desszert tömény, émelyítő massza, a tésztája meg egyszerűen száraz, mint a ligeti perec. Röviden: a krémes (790 Ft) rémes.
