Bányató – Székesfehérvár

  • ételhordó
  • 2014. szeptember 12.

Ételhordó

Illegális fürdőzők bazsalikomos fetakrémmel.
false

Az Öreg-hegy (187 m) nemcsak Székesfehérvár Rózsadombja, akad ott más látnivaló is. Az Aranybulla- és millenniumi emlékművek a szokásos uncsi műalkotás/remek panoráma képletet mutatják, de a Bory-vár, ami a névadó szobrász-építész-telektulajdonos (B. Jenő) főleg vasbetonban megtestesült életműve, „saját tervei és fantáziája alapján, gyakran két keze munkájával 40 nyáron keresztül épült”, valóban elképesztő.  Azonban a legklasszabb hely mégiscsak a Bánya-tó, ami valóban bányatónak indult, de ma már a horgászok és az illegális fürdőzők kedvenc terepe. Ráadásul Bányató néven étterem működik a partján.

A zuhogó eső miatt behordták az asztalokat a teraszról, pedig épp a sokat emlegetett csodálatos kilátás miatt vettük célba. A belső az ezredfordulós wellnesspanzió-stílus tipikus példája: elegáns, közepes színvonalú bútorok, gyenge tájképek a falon, műbőr borítóba csomagolt étlap. A teríték kifogástalan.

A bazsalikomos fetakrém olívaolajjal locsolt paradicsomkarikákkal nevű előétellel (1380 Ft) indítunk: a krém üvegtálban hever a szeletelt paradicsomok ágyán – mellé az átlagosnál is átlagosabb pirítós kenyér fut be. Tök görög holmi: leginkább a közérti, ízesített vajakra emlékeztet, simán el tudnánk képzelni műanyag dobozban, „Akropolisz” márkanévvel. Viszont a paradicsomnak nem a közepes olívaolaj miatt van íze, hanem önmagában. Ne becsüljék le az ilyesmit, mostanában egyáltalán nem magától értetődő!

A tűzforró májgombóclevesről (590 Ft) már nem mondható el ugyanez, akkor is teljesen íztelen, amikor kihűlt. Most értjük csak meg, hogy a különben remekül dolgozó pincér miért hozott mellé valami „nagyon csípőset”, bánjuk is, hogy nem éltünk a lehetőséggel. De még jobban bánnánk, ha az Ausztriából érkezett, ún. biomarhahátszínt (2650 Ft) is kihagytuk volna! Mert legyünk ezután hazátlan bitangok, ócska nemzetárulók, de akkor is csak azt mondhatjuk, hogy ez a közepesre sütött, fűszervajas cucc sokkal emlékezetesebb, mint bármi, amit eddig szürke marhából tettek elénk. Azért gondoskodtak arról is, hogy az örömünk mégse legyen teljes: a krumplipürét talán cipőfelsőrész-készítők tudnák a legjobban hasznosítani.

A tiramisut (550 Ft) meg azok, akik kizárólag a mennyiséget nézik, ha édességet tesznek eléjük.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.