Annyi szépet olvastunk a nagybörzsönyi kisvasútról, hogy még a téli üzemszünet előtt kipróbáltuk. A vasárnapi vonatozás és gyalogtúra nagyszerűen sikerült, de visszafele már eléheztünk. Noha a Szobhoz közeli Nagybörzsöny nem említhető egy napon az olyan kisvasutas turistaközpontokkal, amilyen például Kismaros, vagyis tömegiszonnyal nem kell számolni erre az őszi hétvégéken, a vendéglátás azért itt sem csak a zsíros kenyér-tea-Unicum háromszöget jelenti. A Malomkert panziót a környék egyetlen működő vízimalma mellett emelték, s egy építész sem találna fogást rajta kívülről.
| ||
De belülről sem. Kellemes, klassz helynek tűnik, kedvencünk a helyiséget uraló hatalmas cserépkályha. A vendégszeretet azonban vasárnap délutánra mintha fáradni látszana. A felszolgáló hölgy egykedvűen veszi fel a rendelést, pedig annyi szépet olvasni az étlapon.
Itt van mindjárt a mogyorós-sáfrányos zöldséggel töltött rétes (1090 Ft), ami a legjobb indításnak tűnik. De csak olvasmányként, mert a valóságban valamiféle pürét gyömöszöltek a vélhetően előre gyártott réteslapba. De még ettől is lehetne jó, s talán még attól is, hogy nincs rendesen megmelegítve, ám sajna még íze sincs. Legalább rendesen elsózták volna. Valamivel jobb a tárkonyos vadraguleves (790 Ft), egészen pontosan annyival, hogy érezni benne a tárkonyt. Ám a jóindulattal is csak langyosnak mondható lében nagyítóval kell keresni a húst, ami eddigi tapasztalataink alapján nem is biztos, hogy akkora baj. Vagy mégis? Az ún. vadpörkölt (1980 Ft) ugyanis tényleg jó. Vagyis jó lehetett, amikor még friss volt. Így langyosan, a kimondottan hideg knédlivel (450 Ft) inkább első osztályú börtönkoszt. Nem úgy a sztrapacska (1090 Ft), hiszen az csak sima előre gyártott nokedli nagyon szerény juhtúró és tejföl feltéttel. Jéghideg.
Hogy a végére is jusson a lidércnyomásból, megkóstoljuk a meggymousse-t (590 Ft), ami egy fagylaltkehelybe préselt tejes-habos valami – a pudingnál puhább, a joghurtnál keményebb.
