Selfie

  • ételhordó
  • 2015. november 6.

Ételhordó

Vajon mit szólna ehhez egy szakértő amcsi?

A Rákóczi út és a Gyulai Pál utca sarkán álló éttermet évtizedeken át Bástyának nevezték, ám az ezredforduló óta az lenne a legjobb, ha Kamélonnak hívnák. 2005-ben amerikai típusú snack bar nyílt itt Mozaik néven (lásd 2006. január 12-i számunkat), két évvel később Bástya „bistróként” tündökölt (erről 2008. május 8-án írtunk), pár éve aztán puccos török büfének öltöztették – nincs ebben semmi ellentmondás, tessék csak végigmenni a Nagykörúton –, most meg az lett a neve, hogy Selfie. Kétségtelen, hogy divatosabb kifejezést keresve sem találhattak, bár akkor lenne az igazi, ha egy olyan helyet rendeztek volna be, ahol mindenki maga készítheti el az ételét.

false

Erről természetesen nincs szó. A hely specialitása most éppen a grillkonyha, ami leginkább burgereket és egészben sült csirkéket jelent. Nos, ha csak ennyi lenne, lehet, hogy továbbállunk, hiszen most suhantunk el a közeli Corvin áruház melletti óriásbódé mellett, amelyre – mintha valami Fenyő Miki-lemezborító lenne – izzó piros neonnal rajzolták a „Grillcsirkés” feliratot, a szemközti bulinegyedben pedig lassan már több a hamburgerező, mint a kocsma. Csakhogy van itt még valami, és ez roppant érdekes lehet. Szintén grillezett cucc, amely a Kártyavár sorozat óta számít kultikus amcsi kajának – legalábbis mifelénk. Konkrétan a sült oldalasról van szó, pontosabban a spare ribsről, ami teljesen más, mint a mi zsíros, fokhagymás disznónk.

Egy paradicsomlevessel (980 Ft) próbáltuk hangulatba hozni magunkat. Nem kellett volna. Az inkább langyos, mint meleg piros folyadék nem túl meggyőző. És nem lesz jobb a benne lévő pár kocka feta sajttól sem.

Oldalasból többfélét kínálnak, a klasszikustól (2580 Ft) a drasztikusig (klasszikus +1 grillcsirke 4850 Ft), végül a „Black Tiger” garnélával feldobott félkilós változat mellett döntünk (3980 Ft), amihez coleslaw saláta, majonéz, steakburgonya, barbecue szósz és még vagy százféle kiegészítő jár. Szerencsénkre csak egy adagot kérünk, de így is a fél asztalt elfoglalja, amikor kihozzák. Mi tagadás, impozáns látvány a hatalmas tálat uraló, kódex méretű (félkilós) hústábla, ráadásul egy hurkapálca áll ki belőle a három, közepes méretű rákkal, amelyek sajnos teljesen ipari ízűek. Ami a krumplit illeti, pontosan olyan, amilyet az átlagos (értsd: átlagon aluli) magyar vadnyugati steakhouse-okban kapni, súlyos, túlsózott és nehéz. Viszont a szósz meg a saláta kellemes. De mindez olyan sokat nem számít, ugyanis a hús szerencsére jobb, mint a felsoroltak, ügyesen fűszerezték, tisztességesen tálalták. Szóval így, első nekifutásra nagyon kellemes, bár hibátlannak még így, „szűzként” sem mondanánk. Vagyis mocorog bennünk a kisördög: vajon mit szólna ehhez egy szakértő amcsi?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.