Selfie

  • ételhordó
  • 2015. november 6.

Ételhordó

Vajon mit szólna ehhez egy szakértő amcsi?

A Rákóczi út és a Gyulai Pál utca sarkán álló éttermet évtizedeken át Bástyának nevezték, ám az ezredforduló óta az lenne a legjobb, ha Kamélonnak hívnák. 2005-ben amerikai típusú snack bar nyílt itt Mozaik néven (lásd 2006. január 12-i számunkat), két évvel később Bástya „bistróként” tündökölt (erről 2008. május 8-án írtunk), pár éve aztán puccos török büfének öltöztették – nincs ebben semmi ellentmondás, tessék csak végigmenni a Nagykörúton –, most meg az lett a neve, hogy Selfie. Kétségtelen, hogy divatosabb kifejezést keresve sem találhattak, bár akkor lenne az igazi, ha egy olyan helyet rendeztek volna be, ahol mindenki maga készítheti el az ételét.

false

Erről természetesen nincs szó. A hely specialitása most éppen a grillkonyha, ami leginkább burgereket és egészben sült csirkéket jelent. Nos, ha csak ennyi lenne, lehet, hogy továbbállunk, hiszen most suhantunk el a közeli Corvin áruház melletti óriásbódé mellett, amelyre – mintha valami Fenyő Miki-lemezborító lenne – izzó piros neonnal rajzolták a „Grillcsirkés” feliratot, a szemközti bulinegyedben pedig lassan már több a hamburgerező, mint a kocsma. Csakhogy van itt még valami, és ez roppant érdekes lehet. Szintén grillezett cucc, amely a Kártyavár sorozat óta számít kultikus amcsi kajának – legalábbis mifelénk. Konkrétan a sült oldalasról van szó, pontosabban a spare ribsről, ami teljesen más, mint a mi zsíros, fokhagymás disznónk.

Egy paradicsomlevessel (980 Ft) próbáltuk hangulatba hozni magunkat. Nem kellett volna. Az inkább langyos, mint meleg piros folyadék nem túl meggyőző. És nem lesz jobb a benne lévő pár kocka feta sajttól sem.

Oldalasból többfélét kínálnak, a klasszikustól (2580 Ft) a drasztikusig (klasszikus +1 grillcsirke 4850 Ft), végül a „Black Tiger” garnélával feldobott félkilós változat mellett döntünk (3980 Ft), amihez coleslaw saláta, majonéz, steakburgonya, barbecue szósz és még vagy százféle kiegészítő jár. Szerencsénkre csak egy adagot kérünk, de így is a fél asztalt elfoglalja, amikor kihozzák. Mi tagadás, impozáns látvány a hatalmas tálat uraló, kódex méretű (félkilós) hústábla, ráadásul egy hurkapálca áll ki belőle a három, közepes méretű rákkal, amelyek sajnos teljesen ipari ízűek. Ami a krumplit illeti, pontosan olyan, amilyet az átlagos (értsd: átlagon aluli) magyar vadnyugati steakhouse-okban kapni, súlyos, túlsózott és nehéz. Viszont a szósz meg a saláta kellemes. De mindez olyan sokat nem számít, ugyanis a hús szerencsére jobb, mint a felsoroltak, ügyesen fűszerezték, tisztességesen tálalták. Szóval így, első nekifutásra nagyon kellemes, bár hibátlannak még így, „szűzként” sem mondanánk. Vagyis mocorog bennünk a kisördög: vajon mit szólna ehhez egy szakértő amcsi?

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.