A Rákóczi út és a Gyulai Pál utca sarkán álló éttermet évtizedeken át Bástyának nevezték, ám az ezredforduló óta az lenne a legjobb, ha Kamélonnak hívnák. 2005-ben amerikai típusú snack bar nyílt itt Mozaik néven (lásd 2006. január 12-i számunkat), két évvel később Bástya „bistróként” tündökölt (erről 2008. május 8-án írtunk), pár éve aztán puccos török büfének öltöztették – nincs ebben semmi ellentmondás, tessék csak végigmenni a Nagykörúton –, most meg az lett a neve, hogy Selfie. Kétségtelen, hogy divatosabb kifejezést keresve sem találhattak, bár akkor lenne az igazi, ha egy olyan helyet rendeztek volna be, ahol mindenki maga készítheti el az ételét.
| ||
Erről természetesen nincs szó. A hely specialitása most éppen a grillkonyha, ami leginkább burgereket és egészben sült csirkéket jelent. Nos, ha csak ennyi lenne, lehet, hogy továbbállunk, hiszen most suhantunk el a közeli Corvin áruház melletti óriásbódé mellett, amelyre – mintha valami Fenyő Miki-lemezborító lenne – izzó piros neonnal rajzolták a „Grillcsirkés” feliratot, a szemközti bulinegyedben pedig lassan már több a hamburgerező, mint a kocsma. Csakhogy van itt még valami, és ez roppant érdekes lehet. Szintén grillezett cucc, amely a Kártyavár sorozat óta számít kultikus amcsi kajának – legalábbis mifelénk. Konkrétan a sült oldalasról van szó, pontosabban a spare ribsről, ami teljesen más, mint a mi zsíros, fokhagymás disznónk.
Egy paradicsomlevessel (980 Ft) próbáltuk hangulatba hozni magunkat. Nem kellett volna. Az inkább langyos, mint meleg piros folyadék nem túl meggyőző. És nem lesz jobb a benne lévő pár kocka feta sajttól sem.
Oldalasból többfélét kínálnak, a klasszikustól (2580 Ft) a drasztikusig (klasszikus +1 grillcsirke 4850 Ft), végül a „Black Tiger” garnélával feldobott félkilós változat mellett döntünk (3980 Ft), amihez coleslaw saláta, majonéz, steakburgonya, barbecue szósz és még vagy százféle kiegészítő jár. Szerencsénkre csak egy adagot kérünk, de így is a fél asztalt elfoglalja, amikor kihozzák. Mi tagadás, impozáns látvány a hatalmas tálat uraló, kódex méretű (félkilós) hústábla, ráadásul egy hurkapálca áll ki belőle a három, közepes méretű rákkal, amelyek sajnos teljesen ipari ízűek. Ami a krumplit illeti, pontosan olyan, amilyet az átlagos (értsd: átlagon aluli) magyar vadnyugati steakhouse-okban kapni, súlyos, túlsózott és nehéz. Viszont a szósz meg a saláta kellemes. De mindez olyan sokat nem számít, ugyanis a hús szerencsére jobb, mint a felsoroltak, ügyesen fűszerezték, tisztességesen tálalták. Szóval így, első nekifutásra nagyon kellemes, bár hibátlannak még így, „szűzként” sem mondanánk. Vagyis mocorog bennünk a kisördög: vajon mit szólna ehhez egy szakértő amcsi?
