A sok budapesti pláza között a MOM Park a legszomorúbb, ha arra gondolunk, hogy egy világhírű gyár főépületét takarították el a kedvéért, ráadásul még a nevét (Magyar Optikai Művek) is ellopták. Azért kívánkozik ez ide, mert bármiben lefogadnánk, hogy az idejárók javának – legalábbis a 40 alattiaknak – lövése sincs arról, hogy mit takar a névadó három betű.
Jó, akkor kezdjük újra az egészet: a sok budapesti pláza között a MOM Park az egyik legmenőbb. Itt nincs akkora népvándorlás, nagyobbak az üzletek, és kevesebb a népbüfé. Legismertebb éttermi egysége, a Paulaner pedig rászolgált a sörház elnevezésre. Olyan nagy, hogy ha kihordanák az asztalokat, simán tarthatnának itt magyar bajnoki focimeccset, közönséggel együtt is. Jó oka van ennek: hétköznap, ebédidőben alig találunk asztalt, bár valószínű, hogy ez a menüztetésnek is köszönhető.
Az asztaloktól a legapróbb fali díszig minden berendezési tárgy a müncheni példaképeket idézi, ezért is különös, hogy az étlapon az elvárt bajor, illetve jellegzetesen hazai fogások mellett olyan orosz dolgok is vannak, mint a borscs (1490 Ft), a pelmenyi (1890 Ft) és a Napóleon torta (1090 Ft).
Láthatóan zavarban voltak az előétel mennyiségével. A grillezett kecskesajt fenyőmagos sült céklával, balzsamos édesköménnyel (2990 Ft) túl sok ahhoz, hogy csak felkorbácsolja az étvágyat, főételnek viszont kevés. Az biztos, hogy igyekeztek, mégis olyan semmilyen lett szegény. A marhahúslevest (1290 Ft) átlagosnak mondanánk, átlagon felüli hússal, kár, hogy májgombóccal kértük. A legnagyobb élvezetet a nürnbergi kolbászkák (2290 Ft) jelenthetnék. A hat „babywurst” tökéletes, ahogy az édeskés mustár és a szúrós torma is. A párolt káposzta sajnos jellegtelen, viszont a bajor perec (390 Ft) százszor jobb, mint bármilyen kenyér. A szilvalekváros, mákos gőzgombóc (1590 Ft) is nagyszerű lenne, ha a lekvárral kevesebbet spórolnának.
