étel, hordó

HelloHal

  • ételhordó
  • 2017. május 27.

Ételhordó

Úgy tíz évvel ezelőtt a Ráday utca volt a budapestiek „éttermi negyede”, mindenki azzal jött, hogy ott vannak a legjobb helyek, ott a legnagyobb a pörgés. Már akkor is túlzásnak tűnt ez, pedig még egyedi színfoltnak számított. De hiába nyílt meg éppen itt 2010-ben az első magyar Michelin-csillagos étterem, a Costes, körülbelül ugyanekkor elkezdődött a hátramenet is: sorra nyíltak a lehúzók, az idegenvezető-vesztegetők, ma pedig néhány régi egységet leszámítva alig látunk mást, mint „goulash tourist menüt” kínáló jellegtelen teraszokat.

Ehhez képest valóságos csoda, hogy a Török Pál utca sarkán, ahol régebben valami salátázós vitaminbüfé működött, egy olyan új hely nyílt, ami egyértelmű szembefordulást mutat a fennálló renddel: mintha be lennének tiltva a kalocsai minták, a töltött paprikákról és szürke marhákról készült naiv festmények. Noha a névről elsőre a híres Cseh Tamás-dal (Helló halál, öreg haverom) ugrik be, meg kell hagyni, nem olyan rossz választás ez egy halétteremnek.

Ígéretekből nincs hiány. „Meglepő újításokat” és szálkamentességet hirdetnek, de annak sokkal jobban örülünk, hogy a látványkonyha és a galéria ellenére sincsenek szagok, ami a hazai példák ismeretében hatalmas teljesítmény. A meglepő újítások közt a halgírosztálat (2490 Ft) és halgulyást szúrjuk ki (1990 Ft), de kezdésnek inkább egy kis adag harcsahalászlét (1790 Ft) kérünk. Az alaplé tökéletes, a belevaló, már-már patyolattisztaságú filék ellen sem emelhetünk kifogást, de végig olyan érzésünk van, mintha a kettő elkülönülne egymástól. (Különösebben nem zavart, hogy kizárólag barna kenyeret kaptunk mellé, de nem vennénk rá mérget, hogy mindenki hasonlóan gondolkodik.)

Viszont a töltött pisztrángtekercsre (3490 Ft) semmi rosszat nem mondhatunk, ráadásul maximálisan illik rá a meglepő újítás formula. A kívül ropogós, belül szinte elolvadó halroládokat spenóttal töltötték meg. Mindez a hozzávaló ún. halászlémártással a lehető legjobb kombinációnak tűnik, nem kell sóért, citromért nyúlni, a halnak valóban íze van, ráadásul a steakburgonya köret sem az a rémség, amit általában steakburgonya köretnek szoktak nevezni.

A meglepő újítások terén ott még nem tartanak, hogy az édesség is halból legyen, így marad a hideg epres túrógombóc (940 Ft), amire – más túrógombócokkal ellentétben – tökéletesen illik az, hogy desszert. Cukrászdában volna a helye.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.