étel, hordó

HelloHal

  • ételhordó
  • 2017. május 27.

Ételhordó

Úgy tíz évvel ezelőtt a Ráday utca volt a budapestiek „éttermi negyede”, mindenki azzal jött, hogy ott vannak a legjobb helyek, ott a legnagyobb a pörgés. Már akkor is túlzásnak tűnt ez, pedig még egyedi színfoltnak számított. De hiába nyílt meg éppen itt 2010-ben az első magyar Michelin-csillagos étterem, a Costes, körülbelül ugyanekkor elkezdődött a hátramenet is: sorra nyíltak a lehúzók, az idegenvezető-vesztegetők, ma pedig néhány régi egységet leszámítva alig látunk mást, mint „goulash tourist menüt” kínáló jellegtelen teraszokat.

Ehhez képest valóságos csoda, hogy a Török Pál utca sarkán, ahol régebben valami salátázós vitaminbüfé működött, egy olyan új hely nyílt, ami egyértelmű szembefordulást mutat a fennálló renddel: mintha be lennének tiltva a kalocsai minták, a töltött paprikákról és szürke marhákról készült naiv festmények. Noha a névről elsőre a híres Cseh Tamás-dal (Helló halál, öreg haverom) ugrik be, meg kell hagyni, nem olyan rossz választás ez egy halétteremnek.

Ígéretekből nincs hiány. „Meglepő újításokat” és szálkamentességet hirdetnek, de annak sokkal jobban örülünk, hogy a látványkonyha és a galéria ellenére sincsenek szagok, ami a hazai példák ismeretében hatalmas teljesítmény. A meglepő újítások közt a halgírosztálat (2490 Ft) és halgulyást szúrjuk ki (1990 Ft), de kezdésnek inkább egy kis adag harcsahalászlét (1790 Ft) kérünk. Az alaplé tökéletes, a belevaló, már-már patyolattisztaságú filék ellen sem emelhetünk kifogást, de végig olyan érzésünk van, mintha a kettő elkülönülne egymástól. (Különösebben nem zavart, hogy kizárólag barna kenyeret kaptunk mellé, de nem vennénk rá mérget, hogy mindenki hasonlóan gondolkodik.)

Viszont a töltött pisztrángtekercsre (3490 Ft) semmi rosszat nem mondhatunk, ráadásul maximálisan illik rá a meglepő újítás formula. A kívül ropogós, belül szinte elolvadó halroládokat spenóttal töltötték meg. Mindez a hozzávaló ún. halászlémártással a lehető legjobb kombinációnak tűnik, nem kell sóért, citromért nyúlni, a halnak valóban íze van, ráadásul a steakburgonya köret sem az a rémség, amit általában steakburgonya köretnek szoktak nevezni.

A meglepő újítások terén ott még nem tartanak, hogy az édesség is halból legyen, így marad a hideg epres túrógombóc (940 Ft), amire – más túrógombócokkal ellentétben – tökéletesen illik az, hogy desszert. Cukrászdában volna a helye.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.