étel, hordó

HelloHal

  • ételhordó
  • 2017. május 27.

Ételhordó

Úgy tíz évvel ezelőtt a Ráday utca volt a budapestiek „éttermi negyede”, mindenki azzal jött, hogy ott vannak a legjobb helyek, ott a legnagyobb a pörgés. Már akkor is túlzásnak tűnt ez, pedig még egyedi színfoltnak számított. De hiába nyílt meg éppen itt 2010-ben az első magyar Michelin-csillagos étterem, a Costes, körülbelül ugyanekkor elkezdődött a hátramenet is: sorra nyíltak a lehúzók, az idegenvezető-vesztegetők, ma pedig néhány régi egységet leszámítva alig látunk mást, mint „goulash tourist menüt” kínáló jellegtelen teraszokat.

Ehhez képest valóságos csoda, hogy a Török Pál utca sarkán, ahol régebben valami salátázós vitaminbüfé működött, egy olyan új hely nyílt, ami egyértelmű szembefordulást mutat a fennálló renddel: mintha be lennének tiltva a kalocsai minták, a töltött paprikákról és szürke marhákról készült naiv festmények. Noha a névről elsőre a híres Cseh Tamás-dal (Helló halál, öreg haverom) ugrik be, meg kell hagyni, nem olyan rossz választás ez egy halétteremnek.

Ígéretekből nincs hiány. „Meglepő újításokat” és szálkamentességet hirdetnek, de annak sokkal jobban örülünk, hogy a látványkonyha és a galéria ellenére sincsenek szagok, ami a hazai példák ismeretében hatalmas teljesítmény. A meglepő újítások közt a halgírosztálat (2490 Ft) és halgulyást szúrjuk ki (1990 Ft), de kezdésnek inkább egy kis adag harcsahalászlét (1790 Ft) kérünk. Az alaplé tökéletes, a belevaló, már-már patyolattisztaságú filék ellen sem emelhetünk kifogást, de végig olyan érzésünk van, mintha a kettő elkülönülne egymástól. (Különösebben nem zavart, hogy kizárólag barna kenyeret kaptunk mellé, de nem vennénk rá mérget, hogy mindenki hasonlóan gondolkodik.)

Viszont a töltött pisztrángtekercsre (3490 Ft) semmi rosszat nem mondhatunk, ráadásul maximálisan illik rá a meglepő újítás formula. A kívül ropogós, belül szinte elolvadó halroládokat spenóttal töltötték meg. Mindez a hozzávaló ún. halászlémártással a lehető legjobb kombinációnak tűnik, nem kell sóért, citromért nyúlni, a halnak valóban íze van, ráadásul a steakburgonya köret sem az a rémség, amit általában steakburgonya köretnek szoktak nevezni.

A meglepő újítások terén ott még nem tartanak, hogy az édesség is halból legyen, így marad a hideg epres túrógombóc (940 Ft), amire – más túrógombócokkal ellentétben – tökéletesen illik az, hogy desszert. Cukrászdában volna a helye.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.