A Margit híd pesti hídfőjének északi része (Újpesti rakpart) az egyik legklasszabb hely Budapesten, de nem túlságosan érdekes azoknak, akik a jó fekvést jó befektetésnek is tekintik. A világért sem szeretnénk lebecsülni a távol-keleti törekvéseket, ám egy thai étterem valahogy nem illik a Jászai Mari tér híres Palatinus-házához. Ettől persze még felszállhatunk az itteni Bangkok-expresszre.
A Thai Chili Wok Bar közepesen elegáns étterem, de reggelig várhatnánk a pincért. A koreográfia így fest: étlap a pulton, a pultos felveszi a rendelést, elkéri a pénzt, ad egy sorszámot, beszól a konyhára, mi meg valamelyik asztalnál nézhetjük a tévén, mikor írják ki a számunkat. Ha kiírták, fáradjunk a konyhaablakhoz. Kétségkívül praktikus megoldás, bár vannak buktatói.
| ||
Minden jól indul. A (garnélarákos) tempura (1850 Ft) friss és ropogós, s azután sem érzünk olajos mellékízt, hogy megnyaljuk mind a tíz ujjunkat.
A mellé adott piros színű szósz is kiváló, bár korántsem annyira erős, mint ránézésre gondolnánk. Tulajdonképpen ez a baj a csirkés Tom Ka levessel (1090 Ft), erőset kértünk, de éppen csak csíp. Amúgy átlagosnak érezzük – a citrom meg a kókusztej a legjobb mentőövek közé tartozik, viszont a csirke még főhetett volna. A műélvezetet jelentősen rontotta, hogy alig láttunk neki, ismét a mi számunkat mutatta a tévé, és mire hozzáfoghattunk volna a kesudiós csirkének (1890 Ft), vihettük is vissza megmelegíttetni. Utána meg… Ugyanígy jártunk a csirkés sült barna rizzsel (1790 Ft) is, ami azért bosszantó, mert frissen tényleg finom lett volna.
Persze így sem volt olyan rossz az egész, de mennyivel jobb lenne, ha nem csak mi gondolnánk: minden a megfelelő időzítésen múlik.
