étel, hordó

Kékes – Gyöngyös

  • ételhordó
  • 2016. január 29.

Ételhordó

Jöhet a parmezános vajjal töltött jércemellfilé kukoricapehely!

A Heves megyei város központjában vasárnap kora délután nyugodtan forgathatnának nukleáris katasztrófa után játszódó filmeket: életnek semmi nyoma. De ez csak a látszat! Elég a Fő téren álló Kékes étterembe belépni, máris nyilvánvaló, hogy a népek nem atombunkerekben húzzák meg magukat. Vajon mi lehet ennek a helynek a titka?

false

„A Kékes két dolognak köszönheti népszerűségét: az utánozhatatlan vendégszeretetének és az utolérhetetlen konyhájának. A legkiválóbb alapanyagokból készítjük az ételeket a legmodernebb konyhatechnológia segítségével” – olvassuk honlapjukon. Elsőre feltűnik, hogy a hely „megjelenése” cseppet sem esetleges, pláne nem garasoskodó. Nem a legközelebbi barkácsáruházból érkeztek a bútorok, de a dekoráció sem, sőt úgy tűnik, a berendezést is szakemberre bízták.

Ami azt illeti, az étlapról sem egy átlagos kisvárosi menükártya rutinsorai köszönnek vissza. A felszolgálás úgyszintén átlagon felüli. A rákrizottó paradicsommártással, parmezánnal (1400 Ft) kellemes, bár nyilván költői túlzás, hogy a legkiválóbb alapanyagokból készült. A vargányakrémlevessel (850 Ft) már nincsenek kételyeink, de örülünk annak is, hogy nem a szokásos pirospaprikás-tejfölös ízesítéssel készült. Vegavonalon sincs baj, a vajban forgatott brokkolirózsák magvas lepénnyel, hollandi mártással (1600 Ft) egészen kiváló, a hollandi mártás is bejött, bár egyesek szerint Magyarországon csak elrontani lehet. Jöhet a parmezános vajjal töltött jércemellfilé kukoricapehely bundában, burgonyapürével (2600 Ft): olyan könnyű, hogy nem is jön, szinte repül.

Ráadásul egy sor kaját vasárnap 12–15 óra között a szokottnál lényegesen olcsóbban adnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.