Púder

  • ételhordó
  • 2015. december 11.

Ételhordó

Szellemes rakott krumpli a bárszínházban.

Lehet, hogy bennünk van a hiba, de soha nem hallottunk a Púder Bárszínházról. Pedig nem a világvégén működik, hanem a Ráday utca 8. alatt – lehet, hogy ez a baj? Ki jár a „éttermek utcájába” színházazni? Aki kínai piacon keres perzsabundát. Nos, úgy tűnik, hogy tudják ezt a működtetők is. Igaz, hogy olykor-olykor megtekinthetők a Playback társulat, a Grand Nyitott Impróműhely és mások produkciói, kiállításai, koncertjei stb. (részletes program a puderbar.hu honlapon), állandónak azonban kizárólag az étkezés tekinthető – ahogy hirdetik, „világkonyha és autentikus ízek”. Azt, hogy elsősorban a konyha felől fúj a szél, jól mutatja, hogy vasárnap kora délután nincs se koncert, se kiállításmegnyitó, még egy stand-up komédiás se, de alig kapunk asztalt.

false

Mivel mégiscsak színházban vagyunk, a rendkívül komoly felszolgálóról nem tudjuk eldönteni, hogy csak szerepet játszik, vagy tényleg ennyire fontos neki a szakma. Viszont a csirkemell római salátalevelekkel, cézár dresszinggel (1550 Ft) nevű étel várakozásainkkal ellentétes. Oké, hogy van benne római salátalevél meg csirkemell is, nem is rossz, ám csínján bántak a dresszinggel. Elég száraz a cucc, amit tovább fokoznak a leginkább kétszersült állagú pirítósdarabkák. A sütőtökkrémleves zöldségszalmával (750 Ft) pontosan olyan, mint egy átlagos hazai sütőtökkrémleves zöldségszalma nélkül, viszont a zöldséges quesadilla avokádókrémmel és babpürével (1390 Ft) sokkal nagyobb siker lenne ugyanezen a pályán. Szellemes a rakott krumplijuk, amit úgy hívnak: mangalicakolbásszal rakott snidlinges burgonya főtt tojással (1900 Ft) – az benne a pláne, hogy a hozzávalókat tényleg egymásra „rakták”. Leginkább egy sós pitére emlékeztet, tetejében egy fél szál kolbásszal meg a főtt tojással, de szerencsére nemcsak látványos, hanem jó is. Persze csak azután, hogy leromboltuk és összekevertük a művet.

A gesztenyemousse diós meggyraguval (950 Ft) érdekes, de túl édes próbálkozás.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.