Púder

  • ételhordó
  • 2015. december 11.

Ételhordó

Szellemes rakott krumpli a bárszínházban.

Lehet, hogy bennünk van a hiba, de soha nem hallottunk a Púder Bárszínházról. Pedig nem a világvégén működik, hanem a Ráday utca 8. alatt – lehet, hogy ez a baj? Ki jár a „éttermek utcájába” színházazni? Aki kínai piacon keres perzsabundát. Nos, úgy tűnik, hogy tudják ezt a működtetők is. Igaz, hogy olykor-olykor megtekinthetők a Playback társulat, a Grand Nyitott Impróműhely és mások produkciói, kiállításai, koncertjei stb. (részletes program a puderbar.hu honlapon), állandónak azonban kizárólag az étkezés tekinthető – ahogy hirdetik, „világkonyha és autentikus ízek”. Azt, hogy elsősorban a konyha felől fúj a szél, jól mutatja, hogy vasárnap kora délután nincs se koncert, se kiállításmegnyitó, még egy stand-up komédiás se, de alig kapunk asztalt.

false

Mivel mégiscsak színházban vagyunk, a rendkívül komoly felszolgálóról nem tudjuk eldönteni, hogy csak szerepet játszik, vagy tényleg ennyire fontos neki a szakma. Viszont a csirkemell római salátalevelekkel, cézár dresszinggel (1550 Ft) nevű étel várakozásainkkal ellentétes. Oké, hogy van benne római salátalevél meg csirkemell is, nem is rossz, ám csínján bántak a dresszinggel. Elég száraz a cucc, amit tovább fokoznak a leginkább kétszersült állagú pirítósdarabkák. A sütőtökkrémleves zöldségszalmával (750 Ft) pontosan olyan, mint egy átlagos hazai sütőtökkrémleves zöldségszalma nélkül, viszont a zöldséges quesadilla avokádókrémmel és babpürével (1390 Ft) sokkal nagyobb siker lenne ugyanezen a pályán. Szellemes a rakott krumplijuk, amit úgy hívnak: mangalicakolbásszal rakott snidlinges burgonya főtt tojással (1900 Ft) – az benne a pláne, hogy a hozzávalókat tényleg egymásra „rakták”. Leginkább egy sós pitére emlékeztet, tetejében egy fél szál kolbásszal meg a főtt tojással, de szerencsére nemcsak látványos, hanem jó is. Persze csak azután, hogy leromboltuk és összekevertük a művet.

A gesztenyemousse diós meggyraguval (950 Ft) érdekes, de túl édes próbálkozás.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.