Tuning

  • ételhordó
  • 2015. május 15.

Ételhordó

„The best burger in the town”. Van, aki beveszi ezt?

Gondolták, hogy a VII. kerület sűrűje, az ún. bulinegyed hétfőn, délután három után nem sokkal különb, mint a dunakeszi Tesco parkolója vasárnap? Mi sem. Annyi történt, hogy a Nagykörút felől érkezve kerestünk egy jó kis helyet, ahol ilyenkor is szolidan megebédelhetünk, hát nem volt. Az Akácfa utcában, a harmadik kudarc után úgy voltunk vele, hogy hagyjuk ezt az egész felfedezősdit, és megyünk a Gozsdu-udvarba „streetfoodolni”, de már a tenyérbemászó kifejezéstől, illetve a helyszín emlegetésétől is elszégyelltük magunkat. Ám ekkor, pontosan a Kispipa étteremmel szemben (Akácfa utca 45.) olyan szöveg verte ki a szemünket, ami még egy Kazinczy utcai örömködésre invitálásnál is provokatívabb: „The best burger in the town”. Van, aki beveszi ezt?

false

Egy perc múlva már a kirakatban elhelyezett asztalnál hallgattuk a kelleténél hangosabb zenét, és rágcsáltuk a pörkölt mogyorót, ami ránézésre semmi különös, de megszórták valami fűszerrel, ami kivételessé tette. A választék szinte kizárólag a burgerekre korlátozódik, ami eleve gyanús, de közben olyan közvetlen és barátságos a szerviz, hogy megpróbáljuk túltenni magunkat a sokkon.

A klasszikus felhozatalból az ún. chimichurri burger (2100 Ft) mellett döntünk. A chimichurri olyan zöldmártás, amiben a petrezselyem meg az oregánó dominál, de úgy, hogy van benne csili, fokhagyma és citromlé. A szósz mellett paradicsomot, cheddar sajtot és bébispenótot tettek a húsra, amely – és ez a legfontosabb – minden várakozásunkat felülmúlja. Kívül szinte ropog, belül már-már krémes, tényleg restelljük, hogy nem is olyan régen még korunk brassóijának neveztük a hamburgert. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy korunk másik gyalázatát, az ún. steak burgonyát is sikerült vonzóvá, élvezetessé tenni, akkor valóban nem tehetünk mást, mint elgondolkodni korábbi állításainkon.

Nem mondhatunk rosszat a csirkeburgerről sem, ami jalapeno chicken (1830 Ft) néven fut, de nem csak paprikát (és persze cheddart), avokádókrémet is adnak mellé. Ha ilyen csirke lenne a szaküzletekben, nem a panírozott vackok, mindjárt másképp látnánk a világot. A zsemle ugyan édes tésztás (puffancs), de korántsem az a szottyadt rémség, amit gyakran retró néven próbálnak vonzóvá tenni.

Egyféle desszert van, a vaníliafagylaltos csokoládészuflé (850 Ft), ami legalább annyira jó, mint a burgerek, s ennél nagyobb dicséretet nem is mondhatnánk.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.