Tuning

  • ételhordó
  • 2015. május 15.

Ételhordó

„The best burger in the town”. Van, aki beveszi ezt?

Gondolták, hogy a VII. kerület sűrűje, az ún. bulinegyed hétfőn, délután három után nem sokkal különb, mint a dunakeszi Tesco parkolója vasárnap? Mi sem. Annyi történt, hogy a Nagykörút felől érkezve kerestünk egy jó kis helyet, ahol ilyenkor is szolidan megebédelhetünk, hát nem volt. Az Akácfa utcában, a harmadik kudarc után úgy voltunk vele, hogy hagyjuk ezt az egész felfedezősdit, és megyünk a Gozsdu-udvarba „streetfoodolni”, de már a tenyérbemászó kifejezéstől, illetve a helyszín emlegetésétől is elszégyelltük magunkat. Ám ekkor, pontosan a Kispipa étteremmel szemben (Akácfa utca 45.) olyan szöveg verte ki a szemünket, ami még egy Kazinczy utcai örömködésre invitálásnál is provokatívabb: „The best burger in the town”. Van, aki beveszi ezt?

false

Egy perc múlva már a kirakatban elhelyezett asztalnál hallgattuk a kelleténél hangosabb zenét, és rágcsáltuk a pörkölt mogyorót, ami ránézésre semmi különös, de megszórták valami fűszerrel, ami kivételessé tette. A választék szinte kizárólag a burgerekre korlátozódik, ami eleve gyanús, de közben olyan közvetlen és barátságos a szerviz, hogy megpróbáljuk túltenni magunkat a sokkon.

A klasszikus felhozatalból az ún. chimichurri burger (2100 Ft) mellett döntünk. A chimichurri olyan zöldmártás, amiben a petrezselyem meg az oregánó dominál, de úgy, hogy van benne csili, fokhagyma és citromlé. A szósz mellett paradicsomot, cheddar sajtot és bébispenótot tettek a húsra, amely – és ez a legfontosabb – minden várakozásunkat felülmúlja. Kívül szinte ropog, belül már-már krémes, tényleg restelljük, hogy nem is olyan régen még korunk brassóijának neveztük a hamburgert. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy korunk másik gyalázatát, az ún. steak burgonyát is sikerült vonzóvá, élvezetessé tenni, akkor valóban nem tehetünk mást, mint elgondolkodni korábbi állításainkon.

Nem mondhatunk rosszat a csirkeburgerről sem, ami jalapeno chicken (1830 Ft) néven fut, de nem csak paprikát (és persze cheddart), avokádókrémet is adnak mellé. Ha ilyen csirke lenne a szaküzletekben, nem a panírozott vackok, mindjárt másképp látnánk a világot. A zsemle ugyan édes tésztás (puffancs), de korántsem az a szottyadt rémség, amit gyakran retró néven próbálnak vonzóvá tenni.

Egyféle desszert van, a vaníliafagylaltos csokoládészuflé (850 Ft), ami legalább annyira jó, mint a burgerek, s ennél nagyobb dicséretet nem is mondhatnánk.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.