Tuning

  • ételhordó
  • 2015. május 15.

Ételhordó

„The best burger in the town”. Van, aki beveszi ezt?

Gondolták, hogy a VII. kerület sűrűje, az ún. bulinegyed hétfőn, délután három után nem sokkal különb, mint a dunakeszi Tesco parkolója vasárnap? Mi sem. Annyi történt, hogy a Nagykörút felől érkezve kerestünk egy jó kis helyet, ahol ilyenkor is szolidan megebédelhetünk, hát nem volt. Az Akácfa utcában, a harmadik kudarc után úgy voltunk vele, hogy hagyjuk ezt az egész felfedezősdit, és megyünk a Gozsdu-udvarba „streetfoodolni”, de már a tenyérbemászó kifejezéstől, illetve a helyszín emlegetésétől is elszégyelltük magunkat. Ám ekkor, pontosan a Kispipa étteremmel szemben (Akácfa utca 45.) olyan szöveg verte ki a szemünket, ami még egy Kazinczy utcai örömködésre invitálásnál is provokatívabb: „The best burger in the town”. Van, aki beveszi ezt?

false

Egy perc múlva már a kirakatban elhelyezett asztalnál hallgattuk a kelleténél hangosabb zenét, és rágcsáltuk a pörkölt mogyorót, ami ránézésre semmi különös, de megszórták valami fűszerrel, ami kivételessé tette. A választék szinte kizárólag a burgerekre korlátozódik, ami eleve gyanús, de közben olyan közvetlen és barátságos a szerviz, hogy megpróbáljuk túltenni magunkat a sokkon.

A klasszikus felhozatalból az ún. chimichurri burger (2100 Ft) mellett döntünk. A chimichurri olyan zöldmártás, amiben a petrezselyem meg az oregánó dominál, de úgy, hogy van benne csili, fokhagyma és citromlé. A szósz mellett paradicsomot, cheddar sajtot és bébispenótot tettek a húsra, amely – és ez a legfontosabb – minden várakozásunkat felülmúlja. Kívül szinte ropog, belül már-már krémes, tényleg restelljük, hogy nem is olyan régen még korunk brassóijának neveztük a hamburgert. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy korunk másik gyalázatát, az ún. steak burgonyát is sikerült vonzóvá, élvezetessé tenni, akkor valóban nem tehetünk mást, mint elgondolkodni korábbi állításainkon.

Nem mondhatunk rosszat a csirkeburgerről sem, ami jalapeno chicken (1830 Ft) néven fut, de nem csak paprikát (és persze cheddart), avokádókrémet is adnak mellé. Ha ilyen csirke lenne a szaküzletekben, nem a panírozott vackok, mindjárt másképp látnánk a világot. A zsemle ugyan édes tésztás (puffancs), de korántsem az a szottyadt rémség, amit gyakran retró néven próbálnak vonzóvá tenni.

Egyféle desszert van, a vaníliafagylaltos csokoládészuflé (850 Ft), ami legalább annyira jó, mint a burgerek, s ennél nagyobb dicséretet nem is mondhatnánk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.