„Két év csúszással tavaly ősszel befejeződött az EKF utolsó nagyberuházása Pécsen. Tizenegymilliárdos költségvetésből, 33 épület újrahasznosításával és 12 elbontásával 40 ezer m2 hasznos területet alakítottak ki a Zsolnay-gyár területén. Kérdés, mire elég mindez” – írtuk három évvel ezelőtt (lásd: A „léptékváltás” hat éve, Magyar Narancs, 2012. szeptember 6.). Hát, arra mindenképpen, hogy elismerően csettintsünk: nagyvonalú, ízléses, a hazai viszonyok között példátlan ez a vállalkozás. De példátlan az is, hogy egy ilyen létesítmény ennyire ne érdekelje a népeket. Hiába a tavaszi napsütés, a sokféle látnivaló, a híres kulturális negyed vasárnap, ebédidőben olyan reménytelenül üres, hogy ennyi erővel hagyhatták volna az egészet.
| ||
Azért van itt szabályt erősítő kivétel, természetesen a vendéglátás jóvoltából. A szintén Zsolnayként futó étteremben és kávéházban azonban sokkal magasabbra tették a lécet, mint amit az aktuális helyzet megkíván. Honlapjukon olvasható vállalásuk szerint sokkal magasabbra. „Önök most részesei lehetnek egy álom megvalósulásának. Komoly lelkesedéssel és őszinte kíváncsisággal kutattuk kollégáimmal a régió hagyományos ízeit, hogy aztán új köntösben tálaljuk az Önök asztalára. Ha az eredmény különleges gasztronómiai élmény, amelyről hazatértük után is beszélnek, munkánk nem volt hiábavaló.”
Szó se róla, itt nyoma sincs annak a kísértetjárásnak, aminek a negyed más helyszínen a részesei lehettünk. Majdnem telt ház, épp, hogy van még asztal. A berendezés – mint mindenütt a környéken – a trendi meg a tradicionális ízléses elegye. Kifogástalan a kiszolgálás és a teríték is, de az csak utólag jut az eszünkbe, hogy elfelejtettük megnézni: a tányéroknál, csészéknél játszik-e a Zsolnay-logó?
A kapros káposztakrémleves sárgarépás lilahagyma-salátával (990 Ft) olvasva a kreativitás csimborasszójának tűnik, szerencsére nem csak az ötlet kiváló. A borókás őzpörkölt nudlival, bogyós gyümölcsökkel (2990 Ft) is mentes a vadásztanyás mellékhatásoktól, itt eleve hamisan is csengenének. Kapunk egy nagyon korrekt és elegáns ételt, kiváló körettel, fűszerezéssel. Ha jegyzetelnénk, ez lenne a füzetben: „az őz omlik”. A harcsapaprikás túrós csuszával (2990 Ft) hasonlónak mondható, ám mégis döntő különbség, hogy a harcsa mint alapanyag a fasorban sincs az őzhöz képest.
Desszertként céklás sajttortát eszünk tökmagmorzsán, narancsos sárgarépafagylalttal (1090 Ft). Higgyék el, az íze teljesen más, mint amit a leírásból sejtenének! Édes, mint a méz, de sokkal könnyebb.
