Puli

  • ételhordó
  • 2015. március 27.

Ételhordó

Libamájas forró csokoládé a kutya gyomrában.

Nem is olyan régen még Abszintnak hívták a Nagymező utcához közeli Andrássy úti bisztrót, ám úgy tűnik, a zöld szemű mámor kergetése véget ért, a megújulás magyarabb nem is lehetne. A létesítmény immár Puli néven fut, meg lennénk lepve, ha alcímében más szerepelne „traditional hungarian food” helyett.

false

Odabent egyből levesszük, hogy nem vitték túlzásba a nemzeti vonalat. Cseppet sem bánjuk, hogy a hasonlóképp belőtt helyektől eltérően itt nem rendeztek be sem mini néprajzi múzeumot, sem használtcikk-kereskedést, a puritán dekorációból csupán a falat díszítő hatalmas evőeszközöket jegyezzük meg. A felszolgálónők kedvesek, a választékot pedig nem cifrázták túl, bár akadnak meglepetések.

A magyaros bruschettát (1200 Ft) nem tudjuk hova tenni, magyarosnak magyaros, ha a feltéteket, a körözöttet, a paprika-, illetve tepertőkrémet vesszük. De máskülönben is, pizzakenyér helyett teljes kiőrlésű toast (vagy valami hasonló) az alap. Még jó, hogy nem hájas tészta. A vargányakrémlevesbe (900 Ft) túl sok ízesítő került, emiatt csak a színéből következtethetünk arra, hogy valójában miből készült. A csirkepaprikás (2400 Ft) viszont hibátlan. Jókora friss comb, kellemes nokedli, a többi meg? Paprika és tejföl, szóval csak nem túl bonyolult képlet rendesen megoldva. Ugyanezt mondhatnánk a töltött káposztára (2400 Ft) is, ha nem vitték volna túlzásba a paprikázást.

Meglepetést ígértünk, ez pedig a konyhafőnök ajánlata a desszertek közül. Libamájas forró csokoládé (800 Ft). Kétségtelen, hogy bátorságot igényel az elfogyasztása, de ha már benne vagyunk, aggodalomra semmi ok. A kis darab libamáj egyáltalán nem zavar bele a jól megcsilizett csokoládéba (vagy fordítva), a legmegfelelőbb szó rá az, hogy „érdekes”. Noha desszertként egyáltalán nem járja, kisebb adagban („falat”) érdekes előétel lehetne.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.