Nem is olyan régen még Abszintnak hívták a Nagymező utcához közeli Andrássy úti bisztrót, ám úgy tűnik, a zöld szemű mámor kergetése véget ért, a megújulás magyarabb nem is lehetne. A létesítmény immár Puli néven fut, meg lennénk lepve, ha alcímében más szerepelne „traditional hungarian food” helyett.
| ||
Odabent egyből levesszük, hogy nem vitték túlzásba a nemzeti vonalat. Cseppet sem bánjuk, hogy a hasonlóképp belőtt helyektől eltérően itt nem rendeztek be sem mini néprajzi múzeumot, sem használtcikk-kereskedést, a puritán dekorációból csupán a falat díszítő hatalmas evőeszközöket jegyezzük meg. A felszolgálónők kedvesek, a választékot pedig nem cifrázták túl, bár akadnak meglepetések.
A magyaros bruschettát (1200 Ft) nem tudjuk hova tenni, magyarosnak magyaros, ha a feltéteket, a körözöttet, a paprika-, illetve tepertőkrémet vesszük. De máskülönben is, pizzakenyér helyett teljes kiőrlésű toast (vagy valami hasonló) az alap. Még jó, hogy nem hájas tészta. A vargányakrémlevesbe (900 Ft) túl sok ízesítő került, emiatt csak a színéből következtethetünk arra, hogy valójában miből készült. A csirkepaprikás (2400 Ft) viszont hibátlan. Jókora friss comb, kellemes nokedli, a többi meg? Paprika és tejföl, szóval csak nem túl bonyolult képlet rendesen megoldva. Ugyanezt mondhatnánk a töltött káposztára (2400 Ft) is, ha nem vitték volna túlzásba a paprikázást.
Meglepetést ígértünk, ez pedig a konyhafőnök ajánlata a desszertek közül. Libamájas forró csokoládé (800 Ft). Kétségtelen, hogy bátorságot igényel az elfogyasztása, de ha már benne vagyunk, aggodalomra semmi ok. A kis darab libamáj egyáltalán nem zavar bele a jól megcsilizett csokoládéba (vagy fordítva), a legmegfelelőbb szó rá az, hogy „érdekes”. Noha desszertként egyáltalán nem járja, kisebb adagban („falat”) érdekes előétel lehetne.
