Babuska Tanja

  • ételhordó
  • 2015. április 10.

Ételhordó

Putyint itt ne keressék!

Minden bizonnyal a sors akarta úgy, hogy amikor már ötödik napja próbálta megfejteni a világ, hova lett Putyin, épp orosz étterembe botoljunk. Pontosabban egy olyan orosz gyorsbüfébe, ami külsőre komoly vendéglőnek látszik. A Károlyi utcában, közvetlenül a Centrál mellett található a Babuska Tanja nevű egység, a Katona József utcában tavaly nyáron nyílt tenyérnyi Sveta nagy testvére. Igazából már oda el akartunk menni, ám mindig úgy alakult, hogy az utcán állt a sor, amikor meg nem, akkor csak a maradékból lehetett választani. Nos, a Tanjában nem fordulhat elő ilyesmi. Van egy rakás asztal, ülőhely, bár a teret a melegpult uralja, ahol a kínai vagy török áraknál alig drágábban lehet tipikus orosz ételekből választani.

false

Van szoljanka (820 Ft) meg borscs (790 Ft), az előbbi a káposztás-marhás, az utóbbi a céklás-disznós változata a húsokkal telipakolt, többnyire egytál­ételnek is felfogható ruszki leveseknek. Nem rossz egyik sem, de a szoljanka sűrűbb és melegebb is (vagy­is minden tekintetben jobb) – az készülhetett később. Mivel még nem jártunk orosz gyorsétkezdében, nincs összehasonlítási alapunk, ám ha a hazai kifőzdék gulyásaihoz mérjük őket (a borscsot is), orosz győzelmet jegyezhetünk fel.

A pirozski nevű, fánkszerű, káposztával vagy tarjával töltött tészta (310 Ft) viszont vesztes, mondjuk, Ali török pizzájához képest. Nem a fantáziával, megint csak a frissességgel van baj! Az amúgy szerényen megtöltött falatok valószínűleg csak rövid ideig élvezhetők sütés után, nekünk sajnos nem volt szerencsénk. Nehéz és unalmas darabok.

Ugyanezt mondhatjuk a kijevi csirkemellre (1160 Ft), ami, ellentétben a hazai vendéglői (pulykás) változattal, nem panírozott, és nincs sajttal töltve. A hús mellett a töltelék fűszervaj, kapor, fokhagyma, bundája meg a pirozskit idézi… Ám itt is az a legnagyobb baj, hogy nem „vadonatúj”, ráadásul a vaskos csirkehúsban lámpással keressük a tölteléket. Viszont a pozsarszki kotlet (950 Ft, a kocsmák királya lehetne!) a fasírtra emlékeztet, de a darált húst kaporral fűszerezik. Rég ettünk ilyen jó sörkorcsolyát, igaz, ez alkalommal kvásszal öblítünk (450 Ft/fél liter), ami annak ellenére is a kólára adott orosz válasznak tűnik, hogy ez sokkal ősibb üdítő, élettani hatásait pedig a kefiréhez mérik. Szerintünk elsősorban azoknak jön be, akik az extravagáns kólákra buknak.

Még a kotletnél is nagyobb meglepetés a rakott harcsa (1250 Ft), amitől az előzmények ismeretében kissé tartottunk. Ám a céklás-paradicsomos rakott hal a legmerészebb várakozásainkat is felülmúlja. Könnyű, különleges, és az sem árt neki, hogy nem a szemünk láttára készült.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.