A kormány is elviselhetőbb klímát akarna, csak hát kevesli a brüsszeli pénzt

  • narancs.hu
  • 2019. július 2.

Fekete Lyuk

Ha annyira meg akarjátok menteni a bolygót, fizessetek!

Hollik István kormányszóvivő Magyar Hírlapnak adott interjúnak látszó szövegéből fogunk idézni.

„Nem kisdiákok vagyunk, akiknek a vizsgáló bizottság előtt felelnie kell“ — dobbant egyet a lábával Hollik, és aztán rá is fordul arra, hogy gonosz emberek "kevert népességű Európán" dolgoznak.

„Mindkettejükkel az a problémánk (mármint Frans Timmermans és Margrethe Vesgager mint Európai Bizottsági elnökjelöltekkel), hogy bevándorláspárti politikusok és egy új birodalmat, az európai egyesült államokat akarják létrehozni, meg akarják szüntetni az európai nemzetek szuverenitását és egy kevert népességű Európán dolgoznak.“

És hát „a magyar politika világos sarokpontjaiból jottányit sem fogunk engedni“, tisztázza Hollik a dolgokat.

false

De amiért elővettük az interjút, az ennél is jobb.

Felmerül ugyanis a kérdés, hogy vajon a magyar kormány miért nem támogatja a 2050-ig szóló uniós klímatervet — főleg ha Hollik szerint a bevándorlás egyik fő kiálvtó oka a klímakrízis.

„Elkötelezettek vagyunk az ügyben, hiszen mindannyian tiszta vizet, tisztább levegőt és elviselhetőbb klímát szeretnénk. Ugyanakkor, amíg nem tudjuk, mennyi forrás áll majd rendelkezésre a következő uniós költségvetésből arra, hogy – akár a karbonsemlegesség elérése érdekében – a gazdaságunkat modernizáljuk, nem tudunk a javaslatról felelősen dönteni.“

Tehát a szépen hangzó elkötelezettség mellett azért nem tesznek a tisztább levegőért és elviselhetőbb klímáért, mert attól tartanak, hogy Magyarország modernizálására kevés pénzt jut a következő uniós költségvetésből.

(via Index)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.